Január 14-én az ukrán Nemzeti Korrupcióellenes Hivatal (NABU) és a Speciális Korrupcióellenes Ügyészség (SZAP) hivatalosan is gyanúsítottként vonta eljárás alá Julija Timosenkot, Ukrajna volt miniszterelnökét, a Batkivscsina párt vezetőjét. A hatóságok szerint a politikus kenőpénzt ajánlott fel a Verhovna Rada képviselőinek annak érdekében, hogy bizonyos törvényjavaslatoknál az általa elvárt módon szavazzanak – vagy ne szavazzanak.

A mostani ügy persze beleillik abba a sorba, amelyben az elmúlt hónapokban egyre közelebb került a korrupcióellenes nyomozás az ukrán hatalmi elithez. Korábban a hatóságok Zelenszkij egykori üzlettársához, az azóta Izraelbe menekült „aranyvécés” Timur Mindics esetében, majd az elnök informális „jobbkezeként” emlegetett Andrij Jermak környezetéhez köthető ügyekben is házkutatásokat és eljárásokat indítottak.

Most pedig maga a régi politikai ikon, Timosenko került sorra.

A nyomozók szerint messze nem csak alkalmi megállapodásokról volt szó. A NABU állítása alapján Timosenko szisztematikus, hosszú távra berendezkedő kifizetési rendszert igyekezett kialakítani, amely a parlamenti lojalitást üzemszerűen biztosította volna számára.

A konstrukció lényege a gyanú szerint az volt, hogy a képviselők előre meghatározott, rendszeres juttatásokért cserébe pontos utasításokat kaptak arról, mikor és hogyan kell szavazniuk. Egyes esetekben nem az egyértelmű igen vagy nem voksolás volt az elvárás, hanem a tartózkodás vagy a szavazásból való távolmaradás, különösen kényes döntéseknél.

A mostani nyomozás szorosan kapcsolódik egy 2025 decemberében feltárt ügyhöz, amelyben a NABU és a SZAP öt parlamenti képviselőt leplezett le. A hatóságok szerint „kötelező jelleggel” szavaztak bizonyos javaslatokra, cserébe megfelelő ellenszolgáltatást kaptak. A megkent képviselők neve azóta már nyilvános, az ukrán sajtó szerint mindannyian a „Nép Szolgái” frakcióhoz köthetők, ami különösen érzékeny politikai helyzetet teremt, hiszen mindannyian a kormányoldalhoz, azaz Volodimir Zelenszkijhez közel álló képviselőkről van szó.

A NABU ezúttal a lehallgatási anyagokat is nyilvánosságra hozta - az egyiken egyértelműen hallható, ahogy Timosenko sutyorogva adja az utasításokat az egyik képviselőnek. A hatóságok szerint ezek közvetlen bizonyítékai a vesztegetési kísérletnek.

A történet politikai súlyát tovább növeli, hogy Timosenko még 2025 áprilisában is az európai politikai fősodorban szerepelt. Részt vett az Európai Néppárt kongresszusán, ahol Ukrajna jövőjéről, a háborúról és az európai integrációról folytak előremutató eszmecserék. Az eseményen a Néppárt vezető politikusai – köztük Manfred Weber – hangsúlyozták, hogy Ukrajna Európa védelmi vonalában áll, és hosszú távon az uniós közösség részeként kell vele számolni.

Julija Timosenko az Európa Néppárt kongresszusán
Julija Timosenko az Európa Néppárt kongresszusán
Kép: Getty Images / Europa Press

Timosenko ezen a fórumon is az európai értékek melletti elköteleződésről beszélt, és a nyugati támogatások fenntartását sürgette. Ez a háttér éles kontrasztot ad a mostani korrupciós vádaknak: alig telt el néhány hónap, és az európai kongresszus vendégéből büntetőeljárás alá vont gyanúsított lett.

Timosenko mindeközben kitart amellett, hogy az eljárás politikai indíttatású.

Elismerte, hogy nyomozati cselekmények zajlanak, de határozottan tagadja, hogy bármilyen kenőpénzt ajánlott volna fel. A volt miniszterelnök a Verhovna Rada plenáris ülésén azt állította, hogy több mint harminc felfegyverzett férfi „tört be” az épületbe, anélkül, hogy bármilyen bírósági határozatot vagy hivatalos dokumentumot bemutattak volna. A nyomozók minden munkatárstól elvették a szolgálati telefonokat, „összegereblyézték” a parlamenti dokumentumokat, valamint lefoglalták a személyes megtakarításait is, amelyek szerinte szerepelnek a vagyonnyilatkozatában. Elmondása szerint a hatóságok szisztematikusan felforgatták az irodát, és egy állítólagos páncélszekrényt kerestek.

A Batkivscsina párt elnöke ugyanakkor elismerte, hogy frakciójuk figyelemmel kíséri, ki és hogyan szavaz a parlamentben, de – mint fogalmazott – „ez nem bűncselekmény”. 

Állítása szerint az ügy célja az ellenzék megfélemlítése és félreállítása

egy olyan időszakban, amikor Ukrajna háborúban áll és külső támogatásokra szorul. 

Tény és való: Ukrajnában a háború elhúzódásával párhuzamosan radikálisan megnőtt a nyugati országok nyomása a korrupció visszaszorítására. Az EU-csatlakozási tárgyalások, a nemzetközi pénzügyi támogatások és a katonai segélyek mind ahhoz kötődnek, hogy Kijev kézzelfogható eredményeket mutasson fel az „érinthetetlen elit” elszámoltatásában. Ebben a kontextusban egy olyan ikonikus figura, mint Timosenko, szimbolikus célponttá válik – akár jogosan, akár politikai számításból.

Kijevi Biztonsági Fórum, amelynek témája Oroszország Ukrajna elleni teljes körű inváziójának harmadik évfordulója, 2025. február 21-én, Kijevben, Ukrajnában. A Kijevi Biztonsági Fórum a háború és béke, valamint a nemzeti és globális biztonság kérdéseinek megvitatására szolgáló vezető platform.
Timosenko a Kijevi Biztonsági Fórumon, 2025. február 21-én, Kijevben, Ukrajnában. 
Kép: Getty Images / Global Images Ukraine

Nem túl meglepő, hogy az orosz sajtó azonnal ráugrott az ügyre. A moszkvai narratíva szerint a nyomozás újabb bizonyítéka annak, hogy Ukrajnában „belső hatalmi harcok” zajlanak, és a korrupcióellenes kampány valójában politikai fegyver. Más kérdés persze, hogy az orosz médiumok következetesen igyekeznek aláásni az ukrán állami intézmények hitelességét.

Az ukrán források ezzel szemben arra hívják fel a figyelmet, hogy Timosenko nem először kerül összetűzésbe a hatóságokkal, és politikai karrierjét korábban is végigkísérték korrupciós vádak – még ha ezek többsége soha nem vezetett jogerős ítélethez.

A manapság már kibontott hajjal is mutatkozó politikus neve nem először kerül összefüggésbe korrupciós ügyekkel. 2011-ben hét év börtönbüntetésre ítélték a 2009-es orosz–ukrán gázszerződések miatt, amit akkor az Európai Unió és az Egyesült Államok egyaránt politikai leszámolásként értékelt. A Majdan utáni hatalomváltást követően szabadult, az ítéletet gyakorlatilag semmissé tették, politikai rehabilitációja pedig gyors volt – a korrupciós gyanú árnyéka azonban sosem tűnt el teljesen a feje fölül.