A Pó folyón a szokatlanul száraz telet és tavaszt követően a szokásosnál jóval alacsonyabb a vízszint. Ez egy sor más nehézség mellett romba dönteni látszik Olaszország – és a világ – gasztronómiájának egyik ikonikus (alap)terméke, az olasz konyha megkerülhetetlen védjegye a parmezán sajt gyártását – ami az olasz exportban is szabad szemmel is látható tételt képez. A csaknem teljesen elapadt folyóról készült sokkoló felvételek drámai támaszt nyújtanak a legsötétebb jövőképeknek is.
A Pó folyót télen az Alpokban hulló hó, tavasszal pedig heves esőzések táplálják, amelyek gyakran pusztító áradásokhoz vezetnek. De 2022-ben a dolgok egészen másképp állnak. A szokatlanul száraz tél miatt kevés volt a hóolvadás, a tavaszi eső pedig csak szórványosan esett, ami több mint 70 éve a legnagyobb szárazsághoz vezetett Olaszország északi régióiban.
Az Európai Űrügynökség szerint ennek következtében a Pó vízszintje rekord alacsony. Ez pedig szinte megoldhatatlan problémát jelent milliók számára, akiknek megélhetése e folyótól függ.
Az Adriai-tenger felől érkező sósodás elkezdte a termények számára használhatatlan méreggé változtatni az édesvizét. A közelmúltban vett minták több mint 20 kilométerrel beljebb sós vizet mutatnak, és ahogy a folyó egyre lejjebb süllyed, a tenger tovább fogja tölteni az űrt.
Masszív vízhiány
Massimiliano Fazzini, az Olasz Környezetgeológiai Társaság Éghajlati Kockázatok Osztályának vezetője szerint a jelenlegi, december 1-jén kezdődött hidrológiai évben a Pó medencéjében egyes területeken 45-70 százalék körüli vízhiánnyal kell számolni. "Általában sosem vagyok pesszimista vagy riogató, de ezúttal megalapozottnak tűnnek a félelmek és baljós várakozások" – mondta Fazzini a CNN-nek.
Fazzini arra hivatkozott, hogy az átlagos hómennyiség a normál években mért 7,5 méterről idén 2,5 méterre csökkent, amihez az emelkedő hőmérséklet párosul, ami azt jelenti, hogy a tározók, amelyek egy aszályos évben hozzáférhetőek lennének, nem töltik fel a kapacitásukat. "A helyzet kritikus, és csak rosszabbodhat" - mondta.
Simone Minelli tejgazdaságában, a Mantova melletti folyó partján, a kilátások zordak. A 300 fríz szarvasmarhából álló csordájának etetéséhez elengedhetetlen a víz. A tehenei naponta 30 liter tejet adnak, amit a régió autentikus Parmigiano Reggiano parmezán sajtja készítéséhez használnak fel. Ha a tehenek nem isznak naponta 100-150 liter vizet, vagy ha túlhevülnek, a tej nem felel meg a szigorú előírásoknak, és a sajt nem kapja meg az eredetvédelmi pecsétet.
A vályúkban (nem) lévő víznél nagyobb gondot jelent azonban, hogy mit fognak enni az állatok. Minelli elsősorban a Pó vizét használja a növények öntözésére, hogy a szarvasmarhákat etethesse. A vízhiány miatt öntözetlenül maradt szójaföldek apró, elszáradt „termése” viszont alkalmatlan takarmánynak.
Aggódik a vízkorlátozások miatt, mivel látja, hogy a Pó vízszintje még tovább csökken - és hogy honnan tudna még takarmányt vásárolni, ha más gazdák is hasonlóan szenvednek. "Nagyon aggódom, napról napra túlélő üzemmódban működnek a gazdaságaink" - mondta. "Ha nincs elég élelem a szarvasmarhák etetésére, akkor csökkenteni kell az állományt - mondta, utalva a tehenek számára az állományában.
Már ezer éve gyártják
A Parmigiano Reggiano konzorciumban Minelli tejét 20 másik tejtermelő tejével keverik össze, hogy évente 52 ezer parmezán „malomkövet” készítsenek. Ha a tej elfogy, a sajt nem készül el.
A Parmigiano Reggiano előállítására szánt tejet termelő szarvasmarhák különleges étrenden élnek. Az előírások szerint a takarmányt többnyire helyben kell beszerezni, a takarmány legalább 50%-át a tejgazdaságnak kell megtermelni, és legalább 75 százalékát a termelési területen belül kell termeszteni.A Parmigiano Reggiano előállításához a teheneket kizárólag szénával és fűvel (lucerna és istálló rétek) etetik, szilázs vagy erjesztett takarmány használata nélkül.
A Parmigiano Reggiano azért is utánozhatatlan, mert már ezer éve gyártják, és senki sem tudta lemásolni. „Az éghajlatváltozás azonban nagy aggodalomra ad okot számunkra. A vízhiány és a globális felmelegedés előrehalad, veszélybe sodorva a 310 tejüzemet és több mint 50 000 dolgozót magában foglaló ellátási láncunkat. Ha valami megváltoztatná az ökoszisztémánk egyensúlyát, ha eltűnnének az évezredek óta itt élő jó baktériumok, eltűnne az a kapcsolat a területtel, amely a Parmigiano Reggiano-t földrajzi jelzéssel ellátott termékké teszi” – mondta korábban a Forbes-nak Nicola Bertinelli, a Parmigiano Reggiano Consortium elnöke, maga is sajtkészítő.
A Parmigiano Reggiano piaca egyre inkább nemzetközivé válik. Az export részaránya 2020-ban 44 százalék, ez 10,7 százalékos volumennövekedés az előző évhez képest. A célpiacok között az első helyen az Egyesült Államok áll a teljes export 20 százalékával, mintegy 12 ezer tonnával, majd Franciaország 19, Németország 18, az Egyesült Királyság 13 és Kanada 5 százalékkal következik.
A konzorciumnak súlyos pénzeket kellett fizetnie azért, hogy eltávolítsák a homokot a folyómederből, hogy az általuk üzemeltetett szivattyúház szivattyúi ne tömődjenek el, és egy méteres csövet építettek ki, hogy a szivattyúkat még jobban leengedjék, ha a vízszint tovább csökken. A szivattyúházból származó víz csatornák labirintusát táplálja, amelyek öntözőcsomópontokhoz és feldolgozóüzemekhez vezetnek.
Még van víz, de...
A konzorcium 150 ezer ügyfele még kap ugyan vizet, de ahogy Ada Giorgi, a konzorcium egyik vezetője a Pó szintjét látván nagyon aggódik a jövő miatt.
"Legutóbb 2003-ban volt hasonlóan alacsony a folyó, ezúttal azonban sokkal, de sokkal rosszabb a helyzet. Kevés az eső, nincs hó, és magas a hőmérséklet. Rendkívüli válságban vagyunk"
- mondta.
A Pó válságának világgazdasági hatásai is vannak. Olaszország ugyanis nettó élelmiszerexportőr, és számos fejlődő országnak szállít olyan árukat, mint a búza. Az itteni aszály csak súlyosbítja az élelmiszerválságot, amely a világ szegényebb részein élesen érezhető.
"Évszázadokon át a folyó áradása miatt aggódtak, de az éghajlatváltozás miatt a folyót most a kiszáradás veszélye fenyegeti" - mondta Tobias Jones író - akinek "The Po - An Elegy for Italy's Longest River" című könyve a folyó történetét mutatja be - a CNN-nek.
Szerinte a Pó olyan Olaszország számára, mint a Temze London számára vagy a Mississippi az Egyesült Államok számára. "Ez nem csak egy folyó, hanem a nemzeti psziché része. A folyó menti városok vonzzák a turizmust és az ipart. Most veszélyben van, és senki sem tudja, mit tegyen a megmentése érdekében".
