Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Néhány hónap mérleges után Finnország csütörtök reggelre bejelentette
csatlakozási szándékát a NATO-ba. Sauli Niinistö, köztársasági elnök és
Sanna Marin miniszterelnök közösen mondták el, hogy országuk védelme
érdekében, haladéktalanul csatlakoznának az Észak-atlanti Szerződés kötelékébe, ezzel bebiztosítva magukat egy ukrajnaihoz hasonló orosz
beavatkozás ellen.
Bár Finnország és Svédország tipikusan párhuzamos mozgásából és
közelmúltbeli koordinációjából következik a közös csatlakozás is, a
svédeknél merőben más dinamikák és kétségek formálják a döntéshozást,
emiatt az ő esetükben még a finn bejelentés után is érdemes megnézni, mi
vezethet a döntéshez.
Svédország Napóleon ideje óta nem volt háborúban, tudatosan építették
arra biztonságpolitikájuk, hogy nem vesznek részt semmilyen katonai
szövetségben. Ennek megfelelően az elmúlt 200 év tanulsága, a svédek és
az ország politikáját 100 éve domináló szociáldemokraták számára is,
hogy a semlegesség vezette sikerre őket.
Megosztott hangulat
Ennek ellenére, egészen Ukrajna megszállásáig, némileg nagyobb volt a
NATO csatlakozás támogatottsága, mint az oroszokkal közvetlenül
szomszédos Finnországban, akikre a 20. század első felében a Szovjet
Unió kis túlzással rákényszerítette a törvénybe foglalt, mindkét blokktól
való függetlenséget. Míg a Finneknél tipikusan 20 százalék körül, addig
a Politico-n közölt írás alapján Svédországban az utóbbi években tipikusan 30 százalékos támogatottságnak örvendett a NATO csatlakozás.
Finnországban ez a szám robbanásszerű változásba kezdett a február 24-i
orosz-ukrán háború kirobbanása után, és május elejére már a 76 százalékot
is elérte. Eközben a svédeknél is megváltozott a közvélekedés, de ott a
Reuters tudósítása szerint az április 20-i adatok még csak 57 százalékra kúszott fel a csatlakozást támogatók aránya.
NATO főnyeremény
A svédeknél a háború előtt sem volt kizárt a NATO csatlakozás, de a finnek lépésig a szociáldemokraták - akiket szintén megoszt a kérdés -
kényelmesen a szomszéd államra mutogathattak, akárhányszor előkerült a
téma, derül ki Elisabeth Braw, a jobbközép American Enterprise
Institute vezető munkatársának elemzéséből, aki szerint a helyzet
alakulásával Svédország gyakorlatilag megnyerte a lottóötöst.
Ugyan Magdalena Andersson svéd miniszterelnök és finn társa Marin, mára láthatóan közös terv alapján gyűjtötték be az jelentősebb NATO tagállamoktól a a hivatalos felvételig védelmet biztosító átmeneti garanciákat, szerinte a finn közvélemény, és az ezáltal
formált politikai akarat nagyon hatékonyan taposta ki az utat
Svédország csatlakozása előtt.
Braw korábbi értékelésében érthető volt a svéd
döntéshozás meglepődöttsége, de egy ennyire zökkenőmentes csatlakozást
szinte bűn volna kihagyni. A balti és egyéb poszt-szovjet országoknak rengeteg lobbizásba és befektetésbe került bejutni azon az ajtón, amin Finnország elhatározása után, kényelmesen sétálhatnak be a svédek, pedig az ő védelmi büdzséjük a jelenlegi állás szerint csak 2025-re fogja elérni nemzeti össztermékük 1,5 százalékát, ami még mindig bőven elmarad a NATO 2 százalékos standardjától.
Óvatos beletörődés
Pártos szinten azonban még mindig nem tiszta, hogyan állnak a svédek.
Náluk egyelőre a zöldek, és a baloldal inkább ellenzi a lépést, de még a
kormánypárt egyes részei sem támogatják egyértelműen a dolgot. A BBC által megkérdezett szakértők szerint egyesek
a nukleáris fegyverkezési verseny élesedése miatt aggódnak, de van aki
szerint elvi különbségek vannak a két állam blokkoktól való
függetlensége között.
Míg
Finnország a közvetlen orosz fenyegetés miatt vállalt semlegességet,
addig a svédeknek egy maguk választották a pártatlan moderátor szerepét, aki felette áll a fegyveres konfliktusoknak. Svédországban továbbra
is 20 százalékosra tehető a népesség azon része, akik még az orosz
fenyegetés ellenére is kitartanak a katonai elköteleződésektől mentes,
független Svédország képe mellett.
Ennek ellenére az elkönyvelhető, hogy a finnek csütörtöki bejelentése a
svéd közvéleményt is hasonló irányba mozdítja, és senkinek sem lesz
meglepetés, ha vasárnap Andersson kormánypártja is bejelenti, hogy
támogatja a csatlakozást. Ha minden a papírforma szerint halad, akkor
Finn- és Svédország a június végén megtartandó madridi
NATO-csúcstalálkozón már közösen adhatják le a kötelékbe való
jelentkezésüket.
