Ideális esetben egy kormányon lévő párt a teljesítményével kampányol a
két parlamenti választás közé eső szavazásokon. Ha ez nem megy, akkor
nem tehet mást, mint hogy riogatja a választókat. Ezzel dilemmával
került szembe Terry McAuliffe, a Virginia állam kormányzói posztjáért
kampányoló demokrata jelölt – írja Edward Luce, a Financial Times
publicistája. A november 2-án esedékes választást korábban Joe Biden
szűken egyéves elnökségéről szóló népszavazásnak tekintették, ám miután
az elnök nagy csinnadrattával beharangozott infrastruktúra-fejlesztési
tervei és szociális reformjai elakadtak a Kongresszusban, taktikát kellett váltania.
Igyekezett
átszabni a kampányt a volt elnökről, Donald Trumpról szóló
népszavazássá. Az elmúlt hetekben Biden neve egyszerűen eltűnt a
demokrata kormányzójelölt propagandájából, ami nem igazán vet jó fényt
az elnökre. McAulife szerencséje, hogy Trump segít neki: számos jelét
adta, hogy indulni akar a 2024-es elnökválasztáson, miután meggyőzte a
legtöbb republikánus kollégáját, hogy csalás miatt vesztett 2020-ban. A
republikánus kormányzójelölt, Glenn Youngkin éppen annyira kötelezte el
magát Trump mellett, hogy hitelesen lehessen riogatni a választókat
azzal, hogy a volt elnök embere.
Ha Virginia államot be is húzzák,
az még nem oldja meg a demokraták hosszú távú gondjait. Egy olyan
pártról beszélünk, amelynek frakciói igen széles skálán mozognak. Az
egyik véglet leginkább a tradicionális, konzervatív olasz jobboldalra
emlékeztet, míg a másik a Jeremy Corbyn volt brit munkáspárti vezér régi
vágású szociáldemokrata irányzatára. Mivel a párt a Kongresszus mindkét
házában többségben van, ezeknek az irányzatoknak a képviselői
megtalálhatók a törvényhozásban is. Így vagy az egyik, vagy a másik
köthet bele Biden tervének valamelyik részletébe, megakadályozva, hogy
az átmenjen a képviselőházon és a szenátuson.
Iszapbirkózás
Biden
régi motoros a washingtoni politikában, így mindig érzi, merre tartanak
a dolgok. A mostani zűrzavarban azonban nem tehet mást, mint hogy
állandóan változtatja az álláspontját, abban bízva, hogy megszerzi az
egyik, hogy a másik politikustársa támogatását. E helyett világossá
kellene tennie, melyek azok az ügyek, amelyekben nem enged. Már ha
vannak ilyen ügyek egyáltalán.
A történet most ott tart, hogy a
reformjai három legnépszerűbb elemét fel kellett adnia. Ezek a 12 hetes
szülői szabadság, az állami egészségügyi ellátás, a Medicare
kiterjesztése több területre, például a fogászati kezelések költségeinek
finanszírozására, illetve a leggazdagabbak megadóztatása. Ha az első
kettőt elfogadták volna, az hozott volna szavazatokat Virginiában az
elővárosok lakóinak köréből. Eközben a legerősebb környezetvédelmi
reformok is elvéreztek – például a legkisebb korlátozást sem lehetett
elfogadtatni a metánkibocsátással kapcsolatban –, ami elveheti fiatal,
nagyvárosi szavazók kedvét a demokraták támogatásáról.
Csak Trump maradt
Szemben
Trumppal, Biden elismeri, hogy a klímaváltozás elkerülése sürgős
beavatkozásokat igényel, és próbál valamit tenni ennek érdekében, ám
eddig nem sokra jutott. Minél jobban előrehalad az elnöksége, annál
nagyobb gond lesz ez neki. Ugyanakkor sokkal rosszabbul állna, ha Trump
nem lenne a színen – véli a brit üzleti lap cikkírója.
Tegyük fel,
hogy 2024-ben nem a volt elnök lenne az ellenfele, hanem egy fiatalabb,
Donald Trumptól távolabb álló republikánus jelölt. Ez ugyan nem nyerné
meg magának az elkötelezett demokrata szavazókat, ám az ingadozókat, aki
azt látnák, hogy az egyik oldalon egy 82 éves elnök áll, aki történelmi
változásokat ígért, de nem teljesítette azokat, a másik oldalon egy új
ember, már átszavaznának.
