Kína az utóbbi években a világ legjelentősebb hivatalos hitelezőjévé vált, a kínai állami fejlesztési bankok fejlődő világbeli hitelezése a Világbankéval és más, regionális fejlesztési bankokéval vetekszik - írja a G7. A kínai hitelezés mögött álló gazdasági és politikai megfontolások, a folyamat potenciális veszélyei és előnyei, sőt még a kínai hitelezés mértékére vonatkozó adatok is viták tárgyát képezik.

Az egyik véglet szerint a fejlődő világot adósrabszolgaságba taszító mestertervről van szó, a másik véglet szerint a szegény országokat megsegítő nagylelkű adakozásról. Egy márciusban megjelent német-amerikai tanulmány, amely száz darab fejlődő országokkal kötött kínai hitelszerződést vizsgált át és hasonlított össze egy tágabb, más országok és nemzetközi szervezetek hiteleinek kondícióit tartalmazó „kontrollcsoporttal” a következő eredményt hozta.

A vizsgált kínai hitelszerződések az átlagnál szigorúbb titoktartási kötelezettséget írnak elő; relatíve kemény kondíciókat és szűk újratárgyalási lehetőségeket fogalmaznak meg; sokszor külpolitikai kitételeket is tartalmaznak; egyes elemeikben pedig jobban hasonlítanak a piaci, kereskedelmi banki hitelekre, mint a nemzetközi intézmények és más államok által nyújtott, jellemzően a piacinál jobb kondíciókat ajánló hivatalos kölcsönökre. Ugyanakkor a hitelszerződések kikényszerítése nem feltétlenül tükrözi az azokban szereplő szabályokat, ráadásul azok egy része jogilag vélhetően nem is lenne érvényesíthető.

A magyar kormány tavaly aláírt egy 600 milliárd forintra taksált
hitelszerződést a kínai
eximbankkal a Budapest–Belgrád vasút magyar szakaszának modernizálására. A Direkt36 értesülései szerint
egy újabb, 450 milliárdos kínai hivatalos kölcsön is tervben van,
amelyből egy kínai beruházó a kínai Fudan Egyetemnek építene kampuszt
Budapesten. A hitelekben közös, hogy részleteikről nem áll rendelkezésre hivatalos információ.