Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Aggasztó előrejelzéssel bombázta meg az eurózóna tagországait az Európai Bizottság (EB). A közös európai valutát használó országok lakóinak életszínvonala 2023-ban jobban elmarad majd az amerikai szinttől, mint a 60-as évek közepén - idézte a jelentést a Financial Times (FT). A kellemetlen prognózis jó, ha helyet kap minden euróapai államfő és miniszterelnök dolgozószobájának falán - véli az FT.
A jóslat két ok miatt különösen rossz hír. Az egyik, hogy éles ellentmondásban van a gazdasági fellendülés beindulásáról, a pénzügyi stabilitás megerősödéséről szóló jelentésekkel, amelyek kapcsán az európai vezetők sokszor megdicsérték egymást az utóbbi hónapokban. Másodszor alapvetően kérdőjelezi meg Európa súlyát az USA-val szemben, az öreg kontinens helyét a transzatlanti gazdasági-katonai partnerségben.
Szép remények
Órási különbség volt az amerikai és az európai életszínvonal között ötven évvel ezelőtt, ám azt indokolta a két régió második világháborús szerepe. Európa összeomolva került ki a világégésből, míg az USA gazdasága órási hátszelet kapott a fegyverkezéstől és az újjáépítéstől. Az 1960-1970-es években azonban Európa kezdte behozni lemaradását, az 1980-1990-es években pedig az egy főre eső GDP-növekedés tempója nagyjából azonos volt.
Ezekben az évtizedekben sok politikus úgy vélte, hogy Európa képes lehet kikerülni az USA gazdasági és biztonsági ernyője alól. Ahogy javul az öreg kontinens gazdaságának teljesítménye, úgy tud egyre jobban hozzájárulni saját védelméhez - gondolták. A transzatlanti együttműködés ebben az időszakban erősödött és kiegyensúlyozottabbá vált.
Felbillenő egyensúly
Ha az EB prognózisa igaznak bizonyul, azaz az EU növekedése valóban annyival lassúbb lesz az amerikainál, mint várják, akkor az eddig kialakult egyensúly kínosan megbillenhet az USA javára. Washington türelmét már most is teszteli, hogy az európai országok egyre kevesebbet költenek biztonsági és védelmi célokra. Ez a feszültség még erősödhet is, miután a lassú európai GDP-bővülés még tovább fogja fojtogatni az itteni államok büdzséjét, ami nem sok jót ígér a katonai kiadások szempontjából sem.
Az EB szakértőinek értékelése szerint az USA a kilencvenes évek közepétől lépett el az EU-tól, mivel jobban növelte gazdasága termelékenységét és gyorsabban vette át az új technológiákat. Akkoriban az eurózóna mai tagországainak egy munkaórára eső átlagos termelési értéke elérte a hasonló amerikai mutató 90 százalékát. Azóta 10 százalékponttal romlott ez az arány, és 2023-ra 73 százalékra eshet.
Lomha Európa
A következő tíz évben az USA GDP-je éves átlagban 2,5 százalékkal bővülhet, miközben az eurózónáé csupán egy százalékkal. Az egy főre eső bővülés a fele lehet az amerikaiénak. Az életszínvonalban kialakuló 40 százalékos különbség kétharmadát a munka termelékenységében mutatkozó különbség magyarázhatja majd, egyharmadát a foglalkoztatási ráták és az egy alkalmazottra eső munkaórák számának eltérése.
Az európai politikusok meglehetősen sokat fecsegtek a 2000-ben elfogadott lisszaboni stratégiáról, amely az EU gazdasági-technológiai reformját tűzte ki célul a tagországok elé. Több mint egy évtizeddel az akkori elhatározás után a reform szükségessége nyilvánvalóbb, mint valaha - állapítja meg az EB elemzése.
