Az Európai Unióban 2007-ben lépett hatályba a vegyi anyagok több lépcsőben történő, az ipar számára kötelezően előírt új regisztrációjának rendszere, a REACH. Az EU elsődleges célja az volt, hogy a tagállamokban felhasznált mintegy 30 ezer vegyi anyagról rendelkezésre álljon egy adatbank, amely alkalmas arra, hogy minden összetevőről, alkotóelemről információt nyújtson, és így megállapíthatóak legyenek az adott anyag egészségre, környezetre gyakorolt hatásai. A REACH-nek egyúttal egy másik célnak is meg kellett felelnie, nevezetesen megtalálni az anyagok laboratóriumi vizsgálati módszereinek a leghatásosabb és legköltséghatékonyabb eljárásait. A Helsinkiben felállt Európai Vegyi Ügynökség (ECHA) felelőssége nemcsak a regisztráció figyelemmel kísérése, de egyúttal a veszélyes anyagok kezelésének és kockázati elemzésének jogi szabályozása is.
Az Európai Bizottság, a tagállamok tanácsa és az Európai Parlament néha késhegyig menő küzdelemben igyekezett a tervezet szövegét befolyásolni, a vegyipar pedig hatalmas lobbiapparátust mozgatott meg, hogy egyrészt minél inkább elodázza az új előírások hatályba lépését, másrészt lehetőleg felvizezett jogszabályt fogadjanak el. Nem véletlenül: a regisztráció teljes költségét az iparnak kell állnia, és nem kis pénzről van szó. Elfogadták azt a brit és magyar közös kezdeményezést, hogy a költségek mérséklése érdekében a vállalatok együtt kérhetik a regisztrációt. A regisztrálásért az EU-n kívüli exportálók nem tehetők felelőssé, a kötelezettség az importáló céget sújtja.
A REACH a világon egyedülálló vállalkozás, a teljes adatbank egy hosszú, évtizedes folyamat során válik teljessé. Első menetben az 1000 tonnán felül forgalmazott anyagokat kellett regisztrálni, ezt követte a 10 és 1000 tonnán belüli mennyiség − ennek határideje idén május 31. volt − és végül az 1−10 tonna között előforduló anyagokat 2018 júniusáig kell lejelenteni. Az adatszolgáltatás figyelembe veszi a forgalmazott anyagok mennyiségét: 100 tonna alatt kevesebb, inkább csak az alapvető tájékoztatásokat kell megadni, amennyiben nem veszélyes az anyag.
Az EU-ban 1981-től követelték meg a vegyi anyagok regisztrációját, az előtte forgalomba került mintegy 100 ezer anyagról azonban gyakran teljesen homályos, megbízhatatlan információk voltak, az egységesítés már régóta esedékes volt. Fontos újdonság, hogy míg korábban a nemzeti hatóságok feladata volt az anyag káros voltának bizonyítása, addig az új eljárásban a forgalmazó vagy előállító céget terheli az ártalmatlanság igazolása.
Szerző: Fóti Tamás
