Berlint a közelmúltban a tengerentúlról érte bírálat: az Egyesült Államok is úgy látja, hogy Németország nem tesz eleget belső kereslete élénkítése érdekében, továbbá mesterségesen javít versenyképességén azzal, hogy visszafogja a bérfejlesztéseket és így az exportját − az erős euró ellenére − még mindig előnyös, kigazdálkodható áron állítja elő. Ezzel pedig − így az amerikai pénzügyminisztériumi jelentés − nem csupán az eurózóna, de egyenesen a világ gazdasági növekedését is fékezi.
Olli Rehn, az EB monetáris politikáért felelős tagja maga is hangsúlyozta a testület honlapján indított blogjában a közelmúltban, hogy a német folyó fizetési mérleg többlete 2007 óta meghaladja a GDP hat százalékát. Az érvényes uniós szabályok értelmében, ha három egymást követő évben a többlet hat százalék, akkor Brüsszel figyelmezteti az adott tagországot gazdaságpolitikája felülvizsgálatára.
Az EB előrejelzése szerint idén a németek GDP-arányos többlete 7, jövőre 6,6 és 2015-ben 6,4 százalék lesz − változatlan politikák mellett. És bár brüsszeli nézet szerint a hatszázalékos küszöb átlépése nem indít el automatikus eljárást, Rehn is úgy véli, hogy a hazai kereslet ösztönzésével Németországnak sikerülne hozzájárulnia ahhoz, hogy az európai partnerek is búcsút inthessenek a recessziónak. Annál is inkább − érvel az EB alelnöke −, mert Németország egyik fő haszonélvezője az európai integrációnak, elsősorban a bővítésnek. Amúgy a német hazai fogyasztás növekedésének tempója az elmúlt két évben duplája volt az eurózóna ütemének. Viszont − és ez Rehn reménye − ha fellendül a német kereslet, azzal enyhül az euró felértékelődése, amivel több teret nyerne a periféria országainak exportlehetősége.
Nem új jelenség, hogy Berlin nem föltétlenül tartja szem előtt az európai érdekeket, és ennek legfrissebb jele, hogy az Európai Központi Bank (ECB) múlt heti kamatdöntő értekezletén a 23 tagú kormányzó tanács két német tagja − bár látványos kisebbségben − erőteljesen a Mario Draghi elnök által is szorgalmazott kamatcsökkentés ellen foglalt állást. Együtt a holland és osztrák kollégáikkal, akik a kamatokat ugyancsak inkább szinten tartották volna, ami megint csak az eurózónán belüli észak−dél törésvonalat hangsúlyozza. Németországban azzal vádolják Draghit, hogy azért erőlteti a kamatcsökkentést, hogy így juttassa olcsó hitelhez a délieket, köztük Olaszországot, amit a tőkepiacokon különben nem kapnának meg.
.
Szerző: Fóti Tamás
