Meglepte az elemzőket és a piacot is, hogy történelmi mélységbe, 0,25 százalékra vitte le tegnap az eurózónában irányadó kamatrátát az Európai Központi Bank (ECB) kormányzó tanácsa. A betéti kamathoz nem nyúltak a döntéshozók, akik a csökkentés indoklásában a szokatlanul és várhatóan tartósan alacsony inflációs környezetet említették. Olyan várakozások ugyan voltak, hogy vagy jelzést ad az ECB egy későbbi lazításra, vagy pedig nem hagyományos eszköztárából húz elő valamilyen likviditásserkentő intézkedést, de kamatvágásra lényegében senki nem számított. Ráadásul − mint néhány kommentár kiemelte −, az ECB-nek eddig nem volt szokása, hogy pánikszerű bejelentéssel írja felül a piaci várakozásokat. Egyesek szerint okosabb lett volna akkorra tartogatni a puskaport, amikor a Federal Reserve valóban megkezdi likviditási programjának szűkítését, míg mások szerint maradt még az ECB tarsolyában pár elem − amint azt a bank elnöke, Mario Draghi is hangsúlyozta −, melyeket később még felhasználhat újszerű húzásokra.
Az ECB lépésének váratlan voltát emelte ki Blahó Levente, a Raiffeisen Bank Zrt. elemzője, emlékeztetve, hogy a hetvenfős Bloomberg-felmérésből mindössze hárman jeleztek most vágást. Nem is csak a csökkentés ténye fura, hanem hogy az ECB nem szokott ily módon a piac elébe menni. Blahó szerint az történhetett, hogy a jegybankárok többsége megijedt a váratlanul alacsony inflációs adattól, mintha a japán szindrómára emlékeztető dezinflációs környezettől estek volna pánikba. Annyi azért korábban is érződött, hogy a gyenge növekedési környezet és a valóban ritka alacsony infláció miatt kinyílt a tér az aktívabb monetáris közbeavatkozásra, de az elemző szerint korábban csak az LTRO megújítására vagy szóbeli intervencióra számítottak a piacon, ilyen beavatkozásra nem. A kamatvágás ugyanis kőkorszaki lépésnek számít a mostani pénzügyi környezetben, ahol sokkal inkább közvetlen likviditási akciókkal, például a mennyiségi lazítással tudnak élni a jegybankok. Blahó szerint most a Fed politikájának kivezetése is inspirálhatta az ECB döntéshozóit − kvázi az egyik jegybank átadja a stafétabotot a másiknak, mintha összebeszélnének.
A piacoknak persze jó hír, hogy tovább húzódik a rendkívüli monetáris korszak, ám a gazdasági oldalról nézve az látszik, hogy baj van. Bár a legfrissebb ipari adatok javulást jeleznek, az összkép továbbra sem rózsás a közös térségben - mondja Blahó, aki szerint ilyen reálgazdasági környezetben a jegybank nem tud túl sokat tenni. Alapvetően adósságleépítésben van az eurózóna gazdasága, ilyen környezetben pedig nincs kereslet a legolcsóbb hitelekre sem, vagyis a hitelkínálati kondíciók javításával nem lesz helyreállítható a piaci egyensúly. Ha átütő hatás nem is várható, Dél-Európában azért segítheti a beruházások normalizálódását, hogy véget ért a fiskális szigorítások korszaka. Ennek az ütemezésére pedig lehet hatása a közös kamatpolitikának. Idén újabb intézkedést már nem vár az elemző az ECB-től, de mint mondja, meglepetést még bármikor okozhat. A stratégia viszont valószínűleg az, hogy a harmadik körös LTRO vagy más intézkedés bevezetését inkább arra időzíti a jegybank, amikor jövőre a Fed valóban megkezdi a kivonulást.
Török Bálintot, a Buda-Cash makroelemzőjét is meglepte az európai kamatvágás, illetve az a tény, hogy a jegybank tart a túl alacsony inflációtól. Valóban alacsony volt az októberi 0,7 százalékos éves árindex, de a piac eddig ezen nem aggódott. Török szerint az ECB most nagyban kitárazta munícióját, bár nem konvencionális eszközökből még válogathat. Ilyen lehet például az utóbbi időben picit háttérbe szoruló negatív betéti kamatráta, ami Török szerint most ismét téma lehet. Fontos ugyanakkor, hogy az eurózóna egyértelműen kifelé jön a recesszióból, bár még vegyesek az ezzel kapcsolatos hírek. A jegybank tudja segíteni a folyamatot, ezért Török számít rá, hogy akár a hitelezés, a beruházások vagy éppen a fogyasztás felfutásához is hozzájárulhat a rekord alacsony kamatkörnyezet, ami különösen a fiskális szigorítást befejező dél-európai térségnek lehet nagy segítség.
Szerző: Gerőcs Tamás
