− Nemrégen kezdte meg diplomáciai misszióját Magyarországon, azelőtt hogyan látta az indiai−magyar kapcsolatokat? A rendszerváltás előtt mintha lett volna egy széles kerete a két ország közötti külkapcsolatoknak, ám azóta nincs új irány. Mi történt az elmúlt két évtizedben India és Magyarország között?
− India külpolitikai térképén Magyarország mindig is előkelő helyen szerepelt. Erre jó példa, hogy a szovjetbarátság ellenére 1956-ban India miniszterelnöke, Jawaharlal Nehru felszólalt a szabadságharcban bebörtönzöttek ügyében, az ENSZ-ben pedig Göncz Árpád szabadon engedését kérte a hatalomtól, ami aztán ezt meg is tette. Diplomáciánkban aztán sajnos azt érzékeltük, hogy Magyarországon kisebb volt az érdeklődés India iránt, a magyarok inkább saját közvetlen szomszédságuk, nem pedig egy ilyen távoli ország iránt érzékenyek. Az 1990-es rendszerváltás viszont új lehetőségeket nyitott meg, hiszen mindkét ország gazdasági reformokba kezdett. Magyarországon egy állampárti rendszerből egy szabad és demokratikus ország alakult ki, India pedig továbbra is megmaradt a világ legnagyobb demokráciája. Ez alapján kellett és kell ma is újraértékelni a kapcsolatokat, mivel most már ideológiáktól mentes világrendben, két szabad nemzet alakíthatja ki diplomáciai és politikai kapcsolódását, kiegészítve a régi időkre visszanyúló erős kulturális kötődésekkel.
− Hogyan definiálná saját stratégiáját ennek az új kapcsolatnak az elmélyítésében?
− Az én misszióm most a gazdasági kapcsolatok elmélyítését kezeli prioritásként, mert ezen a területen az elmúlt évtizedben elmaradások voltak. Különösen a kis- és közepes vállalati szinten szeretnénk bővíteni a kapcsolatokat. India a világ egyik legnagyobb kisvállalkozói piaca, külön minisztériuma van a mikro- és kisvállalkozások fejlesztésének. Ez nem véletlenül az iparpolitikánk talán legaktívabb szegmense, hiszen az ipari kibocsátás 45 százalékát, a teljes indiai ipari export 40 százalékát adják a kkv-k. Úgy látjuk − egyetértésben a magyar kollégákkal −, nem elég belőni, mely vállalati szegmensben tervezzük erősíteni a kapcsolatokat, hanem sokkal célzottabban, iparági szintre lebontva kell megnézni, hol lehetnek valós szinergiák. Orbán Viktor miniszterelnök indiai útja részben ezen területek feltérképezéséről szólt, és mi is arra jutottunk, hogy elsősorban a mezőgazdaság, az it, a gyógyszeripar, az autógyártás, az energiaszektor − különösen a megújuló energia −, a víz- és szennyvízkezelés területén nyílhatnak lehetőségek. Utóbbit az indiai üzleti csoportok is különös figyelemmel kísérik, itt ugyanis a Magyarországon elért eredmények világviszonylatban is tekintélyesek. Fontos még az oktatás: a magyar miniszterelnök Indiában jelentette be, hogy évente 200 indiai diákot tervez befogadni állami ösztöndíjprogram keretében a magyar felsőoktatás, amit mi nagy örömmel üdvözöltünk. Én hozzátenném még a turizmust, mint ahol még rengeteg kiaknázatlan lehetőség van. A közvetlen légi összeköttetés kialakításától én nem utolsósorban a kultúra és a turizmus mélyülését várom.
Előkészületben az indiai üzleti delegáció
− Mit tehet a gazdaságdiplomácia, hogy javítsa az üzleti kapcsolatokat és mi az, ami már az üzleti világ feladata? Mi az, amire ön szerint a magyar kkv-knak Indiában fel kell készülniük, ha meg akarják vetni a lábukat?
− Mint említettem, a kisvállalatok szintjén kell megnézni, milyen irányba lehet bővíteni a kapcsolatokat. Én úgy látom, hogy az indiai cégek magyar partnereiktől technológiai tudás átvételét várják, ebben lehetne több összekapcsolódást találni. Indiai befektetők is egyre nagyobb érdeklődést tanúsítanak Magyarország iránt és mindez mostanra talán elérte azt a fajsúlyt, hogy mi is szervezzünk egy üzleti delegációt, amelynek látogatásáról valamikor a jövő év elején születhet döntés. A közeljövőben felveszem a kapcsolatot az illetékes indiai üzleti körökkel, amelyek a magyar üzleti út megszervezésében is tevékenyen részt vettek, ilyen például az Indiai Ipari és Kereskedelmi Kamara (FICCI). Úgy vélem, hogy indiai részről a gyógyszeriparból, a mezőgazdaság és az említett vízgazdálkodás, it, kkv-k területéről jöhetnek érdeklődő vállalatok Budapestre.
− A gyümölcsöző kapcsolatok mellett volt keserű tapasztalatuk is indiai befektetőknek. Ilyen volt például az Apollo Tyres meghiúsult gyöngyösi beruházása. Milyen következtetést vontak le az indiai üzletemberek ennek a tapasztalataiból, és mit tehet a követség vagy a helyi önkormányzat, hogy elkerülje a hasonló eseteket?
− Az Appollo Tyres esete valóban nagyon szerencsétlen volt, de nem vonnék le ebből semmilyen általános következtetést, ezt az egyedi ügyet nem is kommentálnám. Az Apollo Tyres úgy döntött, máshol építi fel a gyárát. A társaság Európában szeretett volna megjelenni, és ehhez ebben a régióban keresett gyártótelepet. Magyarországra esett az első választás, de a környezetvédelmi bonyodalmak miatt a cég arra kényszerült, hogy egy másik régiós helyszínt találjon. Nekik nagyjából mindegy volt, ez hol történik meg, Magyarország viszont elveszített egy komoly beruházást. Az önkormányzat feladata ilyenkor, hogy biztosítsa azt a kiszámítható és biztonságos üzleti környezetet, ami miatt a befektetők szívesen választják az adott várost hosszú távú fejlesztéseikhez. Ez nem mindig könnyű, de muszáj látnunk, hogy a komoly befektetők nagyon megnézik, hova viszik hosszú távú megtérülést biztosító tőkéjüket.
Miért éppen Magyarország?
− Tudna említeni pár karakterjegyet, ami megkülönbözteti Magyarországot az indiai befektetők szemében a térség többi államától, például Csehországtól vagy Lengyelországtól?
− Kiemelném, hogy a magyar nép nagyon vendégszerető és barátságos, és a térségből talán leginkább osztja azokat az értékeket, amelyeket az indiai nép is általában magáénak vall. Ez rendkívül fontos az indiai üzletembereknek. Emellett most a magyar kormányzat is azt célozza, hogy intézményesített keretek között segítse az indiai üzletemberek magyarországi megtelepedését. Erre a legjobb eszköz a nagyobb cégekkel eddig megkötött mintegy 40 stratégiai partnerségi megállapodás. Ez eddig két indiai vállalatra terjedt ki, de úgy tudom, hamarosan további indiai cégek is a magyar kormány kiemelt partnereivé válnak. Ilyen típusú megállapodásokat más szomszédos országban nem kötnek, ezért most talán ez az egyik legfontosabb magyar intézményi sajátosság, amire Indiában is figyelnek.
− Amikor indiai befektetők a térségünk iránt érdeklődnek, üzleti döntéseiket mennyire befolyásolják a különböző versenyképességi mutatók, vagy milyen egyéb tényezőkre figyelnek, amikor telephelyet választanak?
− A versenyképességi rangsor természetesen fontos, emiatt is jön az indiai befektetések egy jelentős része Magyarországra, hiszen most ez az az ország, amelyik felfelé indult a legtöbb ilyen rangsort mutató listán. Mint már volt róla szó, vannak egyéb tényezők, így kulturálisak, személyesek, politikaiak, sőt néhány intézményi kedvezmény is nagy szerepet játszhat, amikor döntés születik egy beruházásról.
− Melyek most a legtipikusabb üzleti akadályok az indiai cégek előtt Magyarországon?
− Azt tudom elmondani, ami hozzám is eljut az üzletemberek felől, amiről a legtöbbször panaszkodnak. Ez általában a bürokrácia. Még mindig túl sok ideig tart beindítani egy üzleti vállalkozást Magyarországon, túl sok az adminisztratív akadály, noha a kormányzat láthatóan igyekszik leépíteni ezeket. Biztos vagyok benne, hogy csökkenni fognak ezek az akadályok, erre szerintem garanciát nyújt a Nemzeti Külgazdasági Hivatal felállítása.
Kapunyitás előtti kérdések
− India hasonló gazdasági átalakuláson megy keresztül, mint amilyenen Magyarország a többi kelet-közép-európai országgal együtt a rendszerváltást követően átesett. Ön szerint mit tanulhat India Magyarországtól e téren, és mi az, amit Indiának érdemes máshogy csinálnia?
− Két területet látok, ahol Magyarország eredményei India számára is figyelemre méltóak. Az egyik az európai integrációhoz kapcsolódik. Magyarországnak a rendszerváltást követően sikerült a gazdasági átalakulást úgy levezényelnie, hogy közben az európai gazdasági térség, azon belül is különösen a közép-európai szövet integráns részévé vált. Ez az egyik legfontosabb záloga a gazdasági alapokon nyugvó politikai stabilitásnak. India szomszédságpolitikájában hasonló elveket tűztünk célul, ezek közül is a legfontosabb a politikai stabilitás és a gazdasági integráció előmozdítása. Természetesen a mi országunk geopolitikai fekvése nagyban eltér a közép-európaiakétól, mégis azt gondolom, Magyarország tapasztalataiból India is meríthet. A másik említésre érdemes terület az innovációfejlesztés. Az indiai átlagembernek is sokszor eszébe jut Magyarország hallatán a Nobel-díjasok lakosságszámhoz mért példátlanul nagy aránya. Úgy látom, Magyarország a világ egyik legsikeresebb országa a tudás hasznosításában. Nem elég egy jó ötletet kifejleszteni, annak hasznosítását, vagyis a társadalmi-gazdasági rendszerekbe történő visszaágyazhatóságát is biztosítani kell. Ezért adják a Nobel-díjat. Indiában rengeteg újító erejű ötlet születik, azt hiszem, az agyak terén mi is jól el vagyunk látva, ám a tudás hasznosításán lehetne még javítani. Ennek érdekében fog hamarosan felállni egy közös stratégiai tudományos alap, amelybe 2-2 millió eurót fektet az indiai és a magyar kormány, hogy tudósaink közös tanulási folyamaton keresztül fedezzék fel az innovációfejlesztés gyakorlati alkalmazásának lehetőségeit.
− India most készül kiskereskedelmének liberalizációjára. Multinacionális vállalatok sora toporog a kapuban, hogy ezt a hatalmas piacot meghódítsa, indiai kiskereskedők százmillióinak hétköznapjait fogja érinteni, ha tőkeerős nyugati cégekkel kell versenyezniük. Ön szerint milyen gazdasági-társadalmi hatással járhat a nyitás, és mit tehet az indiai kormány, hogy megakadályozza az önfenntartó kis gazdálkodók elszegényedését?
− Ez a kérdés sajnos át lett politizálva Indiában, szerintem a piacnyitás kedvező eredményekkel fog járni. A vidéki kisgazdálkodókra például versenyképességük javulása révén lehet kedvező hatással az erős konkurencia. Ez nem azt jelenti, hogy ki fognak hullani a piacról, hanem hogy árban és minőségben jobban kell majd alkalmazkodniuk a világpiaci színvonalhoz, amit egyébként a másik oldalról nézve az indiai fogyasztók jogosan várnak el. Más miatt is előnyös lesz a nyitás. India bizonyos területei tőke- és technológiahiánytól szenvednek. Az agráriumban ez különösen szembetűnő: becslések szerint a vidéken megtermelt élelmiszer harmada megy tönkre, mire feljut a városi piacokra. Ez egyértelműen a gyér infrastruktúrára, például a szállítási-hűtési kapacitások hiányára vezethető vissza. Amit mi a piacnyitástól várunk, hogy a nyugati vállalatok hozzák be a megfelelő infrastruktúrát, amelynek könnyebb elérésével az indiai termelőknek is egyszerűbbé válik az a technikai átállás, amit a világpiaci színvonalhoz való igazodás és az indiai fogyasztó megkövetel tőlük. Összességében az fog történni, hogy a belpiaci mezőgazdasági árak csökkennek, míg az ellátáshoz kapcsolódó szolgáltatások színvonala emelkedik.
Szerző: Gerőcs Tamás
