Az ECB nagyszabású banki mérlegátvizsgálása végre rávilágíthat az eurózóna stabilitását még az államadósságnál is jobban fenyegető tényezőre: arra, hogy Európa háztartásai és vállalatai is nyakig el vannak adósodva. A The Economist e heti számának cikke szerint ezt a problémát eddig minden európai vezető igyekezett a szőnyeg alá söpörni, pedig ezt a veszélyt mindenképpen kezelni kell.
Az euróválság kezelői mindeddig az államadósságot próbálták drákói megszorításokkal orvosolni, pedig valójában a görög esetet leszámítva a válság Európában is a magánszféra eladósodásából indult ki: Írországban a jelzáloghitelek aránya nőtt meg túlságosan, Spanyolországban és Portugáliában pedig a vállalati hitelezés okozott problémát, amelyet az állam \"átvállalt\" a cégek és bankok kimentésével. A brit hetilap szerint a magánhitelekkel azóta sem történt sok, ezen országokban a vállalati és lakossági adósságok együttesen jóval meghaladják a GDP 200 százalékát. Ráadásul a valutaövezet 17 tagországából nyolcban hasonlóan rossz az arány, Cipruson például 300, Hollandiában és Máltán pedig 220 százalék. Mindez azért probléma, mert − ahogy egy nemrégiben megjelent IMF-tanulmány kimutatta − a magánadósság az államadósságnál jobban hátráltatja a növekedést. Az eladósodott háztartások és cégek visszafogják költéseiket, a kontinens pedig tele van olyan \"zombi\" vállalatokkal, amelyek hiteleik miatt nem képesek befektetni és növekedni. A bankok pedig sokkal kevésbé hajlandóak hitelezni, mert a nem teljesítő hitelek felemésztik a tőkéjüket. A költségvetési megszorítások pedig csak rontanak a helyzeten. Az IMF szerint az államadósság csak abban az esetben blokkolja a növekedést, ha a magáneladósodás is nagymértékű, így, amint azt az Economist megjegyzi, Angela Merkel német kancellár és a válságkezelők rossz irányból közelítik meg a problémát.
De nem csupán a megszorításokkal van baj: a hetilap szerint az európai bankok nem voltak hajlandók kezelni a rossz adósságok kérdését, az EU-országok csődtörvényei pedig nem az adósoknak kedveznek, az amerikai szabályozással szemben ők felelnek a nem fizető jelzáloghitelekért, a vállalati csődeljárás pedig hosszú évekig tart. Így a tagállamoknak különböző reformokkal egyszerűbbé kellene tenniük a magánadósságok átütemezését és adósbarát szabályozást kéne bevezetni, hogy a háztartások és a cégek egyaránt szabadulhassanak hiteleiktől. A bankoknak és kormányoknak pedig kezdeniük kell valamit a mérlegekben megbújó rossz hitelekkel. Van, ahol ez a folyamat már megindult, Írországban és Spanyolországban például az állam által létrehozott pénzintézetek vették át a rossz hitelek kezelését, míg Portugáliában könnyítettek a csődeljárás bíróságon kívüli kezelésén. Az ECB vizsgálata is ezt a szembenézést erősítheti, a magánadósságok jelentette csapda elkerülését pedig minden európai politikusnak prioritásként kellene kezelnie.
