Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Indokolatlanul keltett riadalmat a befektetők körében Ben Bernanke szerdai sajtótájékoztatója, hiszen amit elmondott, az nem jelentett 180 fokos fordulatot a májusban már elhangzottakhoz képest. Sőt, a Fed elnöke továbbra is óvatos, csak olyasmit jelez, amire a piacok egyébként számítanak, ám konkrétumok híján maguk sem merik elhinni, hogy bekövetkezhet.
Ha egy pillanatra eltekintünk az elmúlt évek éles jegybanki és kormányzati kommunikációjától, amivel a fontosabb gazdasági szereplők közötti bizalmat akarták helyreállítani, akkor teljesen logikusnak tűnik, hogy a példátlan méretű jegybanki politikák korszakának előbb-utóbb vége lesz. A nagy kérdés, a hogyan és a mikor, főleg ha a piaci zajoktól azért nehéz eltekinteni, mert ezeken a részleteken befektetési stratégiák múlhatnak.
Bernanke valójában eddig nem ment a várakozások elébe, hagyta, hogy a csorda magától irányba álljon, és akkor jelentősebb veszteség nélkül a Fed is úgy tehetett, mintha valami új felé terelné a befektetőket. Erre elég jó példa volt az utolsó két eszközvásárlási program bejelentése: akkor történt meg, amikor már szinte nem volt olyan piaci szereplő, aki nyíltan ne beszélt volna róluk. Ezért feltételezhető, hogy a programok végéről szóló döntést is akkor hozzák meg és kommunikálják, amikor annak már szinte nulla lesz a hírértéke.
Egyre konkrétabb jelzések
Ha így nézzük, akkor elég sok konkrétum sejthető a Fed politikájáról. Az egyik, hogy a harmadik körös kötvényvásárlásokat (QE3) nem hirtelen fogják berekeszteni, hanem megfelelő makrogazdasági körülmények hatására elkezdik szűkíteni. A legfontosabb ilyen indikátor most a munkaerőpiac, azon belül is a munkanélküliségi ráta (amiről a gazdasági szereplők is tudják, hogy a valós foglalkoztatási struktúráról nagyon torz képet fest). A mutató lassan és régóta süllyed, már szinte karnyújtásnyira van a Fed által küszöbértéknek tekintett 7 százalékos szint, amitől kezdve indulhat a monetáris szűkítés. Jelenleg 7,6 százalékos a ráta, és sejthető, hogy minden egyes ezrelékpontos elmozdulása piacmozgató lesz. A jegybanki stáb prognózisai alapján nem nehéz kitalálni, hogy a kívánt szintet jelen ütem mellett is elérik az év végéig, vagyis idén már jó eséllyel elkezdődik a QE3 szűkítése. Az aktuális várakozások a mai 85 milliárdosnál 10-20 milliárd dollárral kisebb havi mérlegfőösszeg-bővüléssel számolnak ősztől.
Fenyeget a Japán-szindróma
A másik fontos indikátor az infláció. A stáb szignifikánsan leszállította előrejelzését az idei évre, eszerint a következő hónapokban 1 százalék alá eshet a mutató. Vagyis inflációs veszély helyett az amerikai jegybankároknak sokkal jobban kell tartaniuk a Japán-szindrómától, a deflációs csapdától. Ez viszont a program berekesztésének lassú forgatókönyvét erősítheti, vagy azt, hogy akár hosszú távon, vég nélküli céllal is monetáris bázisának bővítésére kényszerülhet a Fed, valahogy úgy, ahogy az elmúlt 23 évben a japán jegybank.
A piacok egyelőre paradox módon reagálnak: minél jobb híreket kapnak az amerikai gazdaságról, annál nagyobb a riadalom, hogy lassításra áll át a Fed. Nagy kérdés, mi az oka a befektetők negatív hírszelekciójának.
Hol a piaci optimum?
A monetáris transzmissziós mechanizmus akadozása miatt a jegybankok likviditási programjai a reálgazdaságot csak megkésve és részlegesen érik el, viszont bizonyos piaci szegmensekben idő múltán túlfűthetik a befektetői étvágyat. Vagyis néhány szegmensben torzulhattak az árak, de mivel nincs valós összehasonlítási alap, csak találgatni lehet, különféle indikátorok alapján melyik piac futott túl az optimumon.
Egyesek szerint a rendkívüli jegybanki korszak végén a láthatatlan optimum helyre kell hogy álljon, a túlszaladt piacokon erőteljes korrekció alakul ki − ez az optimista forgatókönyv. A nagyobb befektetői félelmet az a lehetőség kelti, hogy a rendkívüli korszakot követő új pénzpiaci rendben nem a ma még ismeretlen optimum áll helyre, hanem a piaci túllövések korrekciója is túlszalad majd, csak az ellenkező irányba. Vagyis a torz árakból nincs az az óvatos jegybanki váltás, ami ne egy másfajta ártorzót idézne elő. Mivel senki sem látja a piacok optimális árazását, nincs meg a szereplők közötti bizalom, ezért lesz nehéz azt a jegybanki kilépési stratégiával helyreállítani.
