Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Csupán néhány határidőt eredményezett az Európai Unió állam- és kormányfőinek adóelkerülésről szóló brüsszeli csúcstalálkozója, ezek közül a legkorábbi is az év végére vonatkozik − a többi lépés pedig ennél is gyengébb ígéret maradt. Sikerként fogható fel, hogy a megtakarítási irányelv − amelynek előkészítése már több mint nyolc éve folyik − talán jogerőre emelkedhet ez év végén, miután elvileg sikerült legyűrni az osztrák és a luxemburgi ellenállást. Ez a törvénycsomag megszüntetné a banktitok intézményét az EU-n belül, mivel lehetővé tenné a nemzeti adóhatóságok közötti információcserét (az Egyesült Államokkal kétoldalú megállapodások alapján már most megosztja adatait a legtöbb EU-tagország). A két, eddig ellenkező ország azonban Svájc, Liechtenstein és San Marino csatlakozásához kötötte a végső aláírást, ami egyáltalán nem vehető biztosra.
A legtöbb kérdésben − így a vállalati nyereségadó-kulcsok közötti hatalmas különbségek mérséklésében, valamint a multinacionális vállalatok agresszív adóoptimalizációs technikái elleni fellépésben − azonban csak ígéretekig jutottak a csúcs résztvevői. Tovább gyengíti az ügyet, hogy a brit, a német és a francia kormány is jelezte: szívesen vennék, ha a politikákat az OECD vagy a G20 szintjén is átültetnék a gyakorlatba. Ilyen megállapodásra azonban a tapasztalatok szerint az óriási érdekkülönbségek miatt szinte semmi esély. Megfigyelők szerint a meglehetősen lassú uniós haladásnál fontosabb lehet, hogy Nagy-Britannia miniszterelnöke, David Cameron a botrányok hatására jóval elszántabban kezdett a brit fennhatóság alá tartozó adóparadicsomok megrendszabályozásába. Az Egyesült Királysághoz nem tartozó, mégis a brit koronafüggőség részeit képező Csatorna-szigeteket (Guernsey és Jersey), Man szigetét, valamint a karibi Kajmán-szigeteket, Bermudát és a Brit Virgin-szigeteket a szofisztikált nyugati befektetők kedvenc adóparadicsomaiként tartják számon.
