Új helyzet állt elő az amerikai monetáris politika jövőjének megítélésében, miután az inflációs fenyegetés kezd a visszájára fordulni, a pénz- és ingatlanpiacon viszont már-már a buborékfúvódás jeleivel lehet találkozni. Áprilisban tovább távolodott az infláció a Federal Reserve (Fed) 2 százalékos céljától, és a legtöbb megfigyelő szerint, mivel a még mindig magas munkanélküliség miatt stagnálnak a bérek és nagy a kapacitásfelesleg, lassan akár a deflációs fenyegetés is felütheti a fejét.
Eric Rosengren, a bostoni Fed elnöke számára éppen az infláció eltűnése jelenti a fő problémát: a defláció miatt emelkedik a reálkamatláb, csúsznak a beruházások, és az infláció segíthetne a fogyasztóknak is, hogy adósságuk bérekhez viszonyított arányát visszaszorítsa. Egyetért a jelenlegi politika fenntartásával Narayana Kocherlakota, a minneapolisi Fed kormányzója is, aki szerint addig folytatni kell a havi 85 milliárd dolláros eszközvásárlási programot és tartani a nulla közeli kamatlábat, amíg érdemi változást nem lehet kimutatni az amerikai gazdaságban. A San Franciscó-i Fed vezetője, az egyébként szintén lazaságpártinak tartott John Williams viszont úgy gondolja, hogy a jelzáloglevelek vásárlása fajlagosan nagyobb élénkítő erővel bír, mint az államkötvény-vásárlás − pénteki beszédéből azonban nem derült ki, hogy ezzel csak átcsoportosítaná a program jelenlegi keretét, vagy csökkentené az államkötvény-vásárlást, amivel a havi vásárlás üteme is visszaesne.
A Fed hosszú ideje szigorúbb nézeteket kifejtő kormányzói − a dallasi Fisher, a philadelphiai Plosser és a richmondi Lacker − az egyelőre hiteltelennek tűnő hosszú távú inflációs veszedelem mellett már az eszközárbuborékot is kezükbe kapták érvként. Mindhárom döntéshozó arról beszélt a hét végén, hogy mivel az ingatlanpiacon már beindított valamit a Fed, ideje lenne az év végéig felszámolni a jelzáloglevél-vásárlási programot. A június közepi találkozón mindenesetre érdekes lesz, milyen kompromisszum születik a szélsőséges vélemények között.
