Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Váratlanul jól teljesített Japán az első negyedévben: a GDP a várt 2,8 százalék helyett 3,5 százalékkal bővült éves összevetésben, a tavalyi utolsó negyedévhez képest pedig 0,9 százalék volt az előrelépés az elemzői konszenzus 0,7 százalékával szemben. Ezzel a több mint húsz éve recesszióval küszködő távol-keleti ország az élre állt a G7 országok −- tehát a nagy, fejlett gazdaságok − között az első negyedben, ami különösen a legnagyobb japán exportpiac, Kína lassuló növekedése és az országgal való politikai feszültségek fényében jó eredmény. A jen fél év alatt 21 százalékos zuhanása után meglepő lett volna, ha nem élénkül az export és esik vissza a dollárral szemben az import, a kivitel 3,8 százalékos erősödése azonban az elemzők számára is pozitív meglepetés volt. Ennél is nagyobb pluszt hozott, hogy a fogyasztók a jelek szerint egyelőre hisznek az egész pályás, monetáris és fiskális letámadásba kezdő Abe Sinzo miniszterelnöknek, és jóval többet költöttek pihenésre, szórakozásra és autókra. A GDP 60 százalékát kitevő belső fogyasztás 0,9 százalékkal nőtt a megelőző negyedhez képest.
Érezhetően jót tett az ingatlanpiacnak is, hogy a japán jegybank − az amerikai Federal Reserve-höz hasonlóan, ám annál is nagyobb léptékben − jelzálogleveleket és ingatlanalapokat kezdett vásárolni. Márciusban a Tokió környéki lakóingatlan-eladások 48 százalékkal élénkültek a spekulációs érdeklődés miatt, ami valószínűvé teszi, hogy idén 1991 után először talán újra emelkedni fognak az ingatlanárak. Az első negyedévben mindenesetre 1,9 százalékkal emelkedett az ingatlanberuházások értéke a tavalyi utolsó három hónaphoz képest. A szintén az új gazdaságpolitikához kötődő hatalmas részvénypiaci rally is hozzájárulhatott a GDP javulásához a fogyasztáson keresztül.
Mégis óvatosan kell kezelni az adatot. Az egyik fő probléma a tőkeberuházások szintje: az egymást követő ötödik negyedévben is kevesebbet költöttek a vállalatok, ezúttal 0,7 százalék volt a visszaesés negyedéves szinten. Ez arra utal, hogy az eladósodott és még mindig hatalmas veszteségeket elkönyvelő japán nagyvállalatok egyelőre óvatosak, kivárják, hogy mekkora sikere lesz az \"Abe-gazdaságtannak\" − ez viszont önbeteljesítő jóslatként akadályozhatja a növekedést, hiszen éppen a vállalatok szerepvállalására lenne a legnagyobb szükség. Másrészt pedig a GDP-deflátor (a belföldi termelés árindexe) az egymást követő 14. negyedévben is a negatív tartományban maradt, minden inflációpárti kormányzati kirohanás, pénznyomtatás, állami költekezés és jengyengülés dacára. A japán jegybanknak tehát elképesztően nehéz dolga van, hogy a csökkenő árakhoz szokott japánokkal megértesse − ideje lenne inflációt várniuk. Még nehezebbé teszi a küldetést, hogy a bérek továbbra sem nőnek − az esetleg a gyenge jen miatt beinduló infláció így nagy fájdalmat okozhat.
Reuters
