Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Magyarországnak a legrosszabbat sikerült elkerülnie az új uniós büdzséig elvezető alkuban, de az előző hétéves kerethez képest körülbelül ötmilliárd eurót veszítettünk. A 2014−2020 közti időszakban 2011-es árakon számolva 20,4 milliárd eurónyi forrás lehívására leszünk jogosultak, míg az idén véget érő periódusra 2004-es árakon 22,4 milliárd eurót ítéltek meg nekünk, ez a későbbi árkiigazításokkal 25,7 millliárdra emelkedett. Az nem meglepő, hogy az uniós büdzsé összességében kisebb lett, hiszen a mostanit a válság határozta meg, míg az előzőt konjunktúra idején fogadták el (erre korábban Győri Enikő EU-ügyekért felelős államtitkár is felhívta a figyelmet). Az előző periódusbeli jó magyar pozíciót aligha lehetett volna megtartani − emellett Magyarország érdekérvényesítési mozgásterét a kormányzat korábbi konfliktusai is korlátozhatták −, a kérdés az volt, mekkora veszteséggel kell kibékülni. A kiinduló pontnak számító európai bizottsági javaslat Magyarországot érintette volna talán a legrosszabbul, miután a kohéziós forrásokból mintegy 30 százalékot vágott volna, a kifizetések maximumát (capping) pedig minden tagállamra a GDP 2,5 százalékában határozta volna meg. Igen keményen érintette volna a magyar költségvetést az áfa elszámolhatóságának megszüntetése és az is, ha kohéziós forrásokból kapott pénz társfinanszírozási rátáját 75 százalékra csökkentették volna az eddigi 85-ről.
Az már a múlt heti csúcs előtt látszott, hogy a kohéziós források és az agrárpolitika keretei nem csökkennek (előbbiért magyar kezdeményezésre a Kohézió barátai nevű 12 tagú országcsoport is kardoskodott, utóbbiért főleg a franciák és a lengyelek küzdöttek meg). Sokat nyomott a latban magyar szempontból is, hogy a válság által leginkább sújtott országok sok tekintetben külön elbírálást élveztek.
Orbán Viktor miniszterelnök értékelése szerint végül az egy főre jutó támogatások alapján − és nem euróban számolva − Magyarország lett a második legnagyobb kedvezményezett. Hét év alatt a magyarok fejenként 712 ezer forintnyi támogatáshoz juthatnak a most lezáruló ciklusban kapott 660 ezer forinttal szemben − hangsúlyozta a kormányfő −, ennél jobban ilyen számítás szerint csak Litvánia járt. A Magyarországnak 2014 és 2020 között járó 7080 milliárd forint a bruttó nemzeti jövedelem (GNI) 3,6 százalékának felel meg − emelte ki Orbán − e tekintetben csak Bulgária előzi meg Magyarországot, amely eddig hetedik volt ebben a sorrendben. A nettó pozíció teljes összegét nézve Magyarország 2014 és 2020 között a harmadik helyen lesz a jelenlegi ötödikkel szemben. Ami a GDP arányában maximált kifizetéseket illeti: az nyilvánvaló volt, hogy a 2007−2013 közötti időszak 3,5 százalékos szintjénél jóval alacsonyabbal kell beérni. Hosszú alkufolyamat után főszabályként a GDP 2,35 százalékában szabták meg a maximumot, de azoknál a tagállamoknál, ahol 2008−2010 között mínusz 1 százalék alatt volt a GDP átlagos változása − így Magyarországon is −, 2,59 százalékos cappinget állapítottak meg. A megállapodásról szóló dokumentum azonban megjegyzi: a nemzeti allokáció reálértelemben nem haladhatja meg a 2007−2013-as időszak szintjének 110 százalékát. A legszegényebb régióknak extra forrásokat is megítél az új büdzsé, e tekintetben Magyarország járt a legjobban, egy 1,56 milliárd eurós kiegészítő borítékkal. Más szabályozások is kedvezően alakultak: megmaradt az áfa elszámolhatósága és a társfinanszírozási ráta is 85 százalékon maradt.
Mindent összevéve, Magyarország az eredeti bizottsági javaslat alapján mintegy 30 százalékos forrásveszteséggel nézett szembe, ez a végére − részben a szerencsésen alakuló általános szabályoknak köszönhetően − körülbelül 12 százalékra mérséklődött. Igazából persze az számít majd, hogy miként tudjuk lehívni és értelmesen elkölteni ezeket a pénzeket, ami az eddigi tapasztalatok szerint nem egyszerű feladat.
