Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Mind a szűken vett pénzügyi szektor, mind a vállalatok profitáltak azokból az eredményekből, amelyeket az Európai Unió még a pénzügyi válság előtt ért el − emlékeztetett Farkas Ádám, az Európai Bankfelügyeleti Hatóság (EBA) főigazgatója a Joint Venture Szövetség rendezvényén. Kialakult egy erős pénzpiac az eurózónán belül, mind a tőke, mind a hitelek áramlása megindult a perifériák felé. A válság azonban szinte mindent felülírt. A bankrendszer stabilitásának fenntartását szolgáló állami kötelezettségvállalások okán komoly politikai nyomás nehezedett a jogalkotókra, hogy olyan megoldásokat dolgozzanak ki, amelyek nem terhelik tovább az adófizetőket. Hiányzott a banki válságkezelés koordinációja, mint ahogy a makroprudenciális szabályozásé is. Mikroprudenciális oldalon pedig erős különbség mutatkozott a tagországokban működő bankok között a tőke mértéke, a hitelminősítők munkája, a tőkeáttétel és a likviditásszabályozás terén − érthető, hogy a felügyeleti gyakorlat is országonként nagy eltérést mutatott.
A válságra adott első válasz a szigorítás volt − ez főleg a bázeli követelményeket jelentette −, az intézményi reform jegyében pedig a makroprudenciális felügyelet, vagyis az ESRB mellett három mikroprudenciális felügyeleti hatóság jött létre, köztük az EBA. Az egyedi bankok felügyelete viszont nemzeti hatáskörben maradt, mivel nem volt olyan intézmény, amely uniós szinten tudott volna felelősséget vállalni egy bankcsődért. Nem alakultak ki a pénzügyi válságkezelés egységes feltételei és az egységes betétbiztosítás sem.
2011 után tovább nehezítette a helyzetet, hogy néhány ország fiskális helyzetét brutálisan lerontotta a bankrendszer problémáinak kezelése − a szuverén papírok kockázatának erősödése viszont a bankok mérleghelyzetének drasztikus romlásával járt. Erre adott választ az ECB, amikor forráshoz juttatta a bankokat, illetve az EBA felhívására azok összesen mintegy 200 milliárd euró értékű tőkeemelést hajtottak végre. A nemzeti felügyeletek emellett arra próbálták rábírni saját bankjaikat, hogy adjanak fel határon túli pozíciókat − ezt éreztük Magyarországon belül is. A bankok külföldi forrásainak elapadása jelentősebb volt, mint a vállalati területet érintő tőkekivonás, a finanszírozás elérhetősége és árazása drasztikusan megváltozott.
Az ECB továbbra is elkötelezett a likviditás biztosításáért, de csak a bankunió lehet az igazi válasz a teljes problémakörre − hangsúlyozta Farkas Ádám. Az egységes európai bankfelügyelet (SSM) feltételeit már meghatározták: az ECB az európai bankokat saját ellenőrzése alá vonja és fenntartja a jogot, hogy a nem automatikusan hozzá delegált bankoknál is magához vehesse az irányítást. Nemzeti szinten marad viszont a fogyasztóvédelem, a fizetési szolgáltatások szabályozása és a pénzmosás elleni szabályozás. A tagországok az európai bankok esetében lemondanak a nemzeti jogokról, a nem euróországok pedig − az EBA szavazati jogok módosításával − garanciát kaptak arra, hogy nem hoznak döntéseket a fejük felett. A rendszer elvben 2014. áprilisban indul, de ehhez két hónapon belül el kell fogadni a feltételeket, mert a szabályozás egy évet hagy a felkészülésre.
Ha Magyarország nem lép be a rendszerbe, akkor csak annyi történik, hogy az itthoni nagybankok esetében a konszolidáló felügyelet nem a német, az olasz vagy az osztrák anyafelügyelet lesz, hanem az ECB, míg a hazai leánybankokat és a magyar bankokat a magyar felügyelet ellenőrzi. Ha belépünk, akkor a felügyeleti jogkör az ECB-re száll, még a hazai nagybankok esetében is. Uniós szintre kell emelni a válságkezelést is − erről nyárra lehet meg a javaslat, a joganyagról az év második felében dönthetnek. Nehezebb kérdés a betétbiztosítás: itt még nem dőlt el, hogy a betétbiztosítók erősebb koordinációját irányozzák elő vagy arról is szó lehet, hogy leánybankok esetében a tagállamok betétbiztosítói egymást is kisegíthessék.
