Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Tegnap a 350 tagú Központi Bizottság tagjainak kiválasztásával véget ért a Kínai Kommunista Párt 18. kongresszusa, amely ma hajnalban választja ki a 25 tagú Politbüróban, illetve az eddigi 9-ről 7 tagúra szűkülő Állandó Bizottságban ülő kádereket. Hszi Csin-ping pártfőtitkári és elnöki, valamint Li Ke-csiang miniszterelnöki posztja betonbiztosnak tűnik (Hu Csin-taót és Ven Csia-paót váltják ezeken a posztokon), ám a testületek összetétele, valamint az azokon belüli rangsor fontos hatalmi − és gazdasági − következményekkel járhat. Megfigyelők szerint elsősorban a közismerten reformpárti pártvezetők, tehát Vang Csi-san, Vang Jang és a legmagasabb rangú női politikus, Li Jüan-csao pozícióját kell majd figyelni. Bár már 2007 óta lehet tudni, hogy Hszi és Li veszi át a párt vezetését, sem saját politikai véleményükről és gazdasági víziójukról, sem várható hatalmuk mértékéről nem sokat tudni. Amennyiben a Politbüróban Állandó Bizottságában több konzervatív káder lesz, akkor esetleges létező reformterveiket sem tudnák megvalósítani.
Fontos jelnek tartják a kínai pártügyeket ismerők, hogy Vang Csi-san eddigi gazdasági ügyekért felelős miniszterelnök-helyettes helyet kapott a párt fegyelmi bizottságában. A nehézsúlyú pártvezető, aki szinte biztosan jelen lesz az Állandó Bizottságban is, feltehetőleg lendületet fog adni a párton belüli korrupcióellenes harcnak, ami egyre nagyobb társadalmi feszültségeket okoz Kínában. Ugyanakkor ha a fegyelmi bizottság elnökének is kinevezik Csi-sant, akkor valószínűleg kiszorítják a gazdasági és pénzügyi reformok kidolgozásából és végrehajtásából. Biztosan kimarad a párt vezető testületeiből Kína jegybankelnöke, Csou Hsziao-csuan, aki 2002 óta sikeresen menedzselte a jüanárfolyam és az infláció ügyét − kormányzati karrierje azonban feltehetőleg véget ért.
A külföldi közgazdászok jelentős része szerint a Hu−Ven páros tíz éve alatt egyáltalán nem léptek előre a nagy állami vállalatok hatalmának gyengítésével, pláne a privatizációjukkal, ezért ennek mindenképp lökést kell adni − pedig ennek komoly akadályai lehetnek, hiszen az állami cégek lobbiereje nem elhanyagolható. Eközben az új vezetőknek folytatniuk kell Kína belső régiói infrastruktúrájának és iparának fejlesztését, valamint a humán tőkébe irányuló beruházásokat is. Erre utalhat, hogy a Kínai Kommunista Párt a marxizmus-leninizmussal egyenlő rangra emelte Hu hét éve közzétett, a kiegyensúlyozott fejlődésről szóló elveit, a \"Tudományos fejlesztési kitekintést\".
