Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az amerikai média által \"költségvetési szakadék\" néven emlegetett határidő egyre közelebb kerül, az amerikai kongresszusnak még az év hátralévő részében − tehát az új képviselők beiktatása előtt − kellene megállapodnia a hosszú távú deficit- és adósságcsökkentési terv részleteiről. A politikai helyzet felületesen nézve nem változott sokat, az elnök Barack Obama maradt, miközben a szenátus ellenőrzését a demokraták, a képviselőházét pedig a republikánusok tartották meg − a választás mégis a győzelemre készülő republikánusoknak fájt jobban. A szenátusban például két hellyel még messzebb kerültek a többségtől, annak ellenére, hogy ezen a választáson a demokratáknak kétszer több helyet kellett megvédeniük, és pénzügyi szempontból is hátrányban voltak (emellett a házban az ő többségük szűkült, és az elnökválasztáson is minden szempontból alulmaradt jelöltjük). A republikánus pártnak szembe kell néznie azzal, hogy a lehetőségeket azért szalasztották el, mert sok helyen a felületes szemlélő számára is alkalmatlan, a \"tea party\"-hoz tartozó jelölteket indítottak, akik semmilyen kompromisszumra nem mutattak hajlandóságot.
John Boehner, a képviselőház republikánus vezetője már a választás éjszakáján jelezte, hogy nyitottak lesznek valamilyen alkura az adópolitikában, például elképzelhetőnek tartanak \"új jövedelemnövelési lehetőségeket\" (ez főként adózási kiskapuk bezárásáról szólna). Bár a demokraták által előnyben részesített adóemelések a jövedelemlétra tetején továbbra is tabunak számítanak a republikánusoknál, az egyértelműen érezhető, hogy az új helyzetben a párt nyitottabb a megegyezésre, mint a tavalyi adósságplafon-vita idején, amikor is államcsőddel zsarolták bele ellenfeleiket a megegyezésbe.
Az alku elutasítását tanácsolja az elnöknek Paul Krugman közgazdász, aki szerint akár a csőd is jobb lenne, mint belemenni a zsarolási játszmába.
Ha a költségvetési szakadék megoldatlan marad, akkor január 1-jétől fokozatosan meginduló adóemelések és szövetségi kiadáscsökkentések a GDP 4 százalékát vonnák ki automatikusan az amerikai gazdaságból − és ebben még nincs benne a befektetői és fogyasztó bizalomcsökkenés (esetleg pánik) jóval komolyabb hatása. A tőzsdéken ugyan történt némi korrekció az utóbbi hetekben − amiben mind a bizonytalanság, mind a tőkejövedelmet terhelő adók várható emelése szerepet játszhatott −, a fogyasztók azonban egyelőre nem félnek.
Legalábbis erre utal, hogy a Michigani Egyetem pénteken közzétett fogyasztó bizalmi indexe 2007 közepe óta nem látott magasságba, 84,9 pontra emelkedett novemberben. Ez önmagában jó hír, ám főként az ingatlanárak emelkedését és a lassan javuló munkaerőpiacot tükrözi, a fogyasztók tehát még nem árazták be a recesszió lehetőségét.
