Az új vezetésnek nehéz lesz egyensúlyoznia

Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!

Hu Csin-tao azért nem tudott megvalósítani semmit, mert ott volt fölötte Csiang Cö-min. Hszi Csin-ping munkáját viszont már ketten fogják ellenőrizni: Hu Csin-tao és Csiang Cö-min − mondta a Bloombergben Gao Wenqian Kína-szakértő, érzékeltetve az egy hét múlva pártfőtitkárrá, jövő márciusban pedig Kína elnökévé váló Hszi előtt tornyosuló nehézségeket. A csütörtökön kezdődő pártkongresszuson megújul a 25 tagú politbüro és annak kilenctagú központi bizottsága, az új tagokat azonban még nem ismerni, vélhetően az utolsó pillanatokban is folynak majd a színfalak közötti küzdelmek.

Hszi a \"hercegek\" (princeling) közé tartozik, a miniszterelnöki poszt várományosa, Li Ko-csiang viszont a pártban alulról feltörekvő \"tuanpajok\" csoportjába tartozik, így a két nagy, tehát az elitista és a populista frakció harca előre kódolva lesz az új hatalmi leosztásban. Karizmatikus vezetőknek viszont továbbra sincs hely, megfigyelők szerint legalábbis ezt jelképezi Bo Hszi-laj, a korábbi nagy reményű regionális pártvezető története, akit − miután \"neomaóista\" politikáival túl népszerű lett − egy gyanús korrupciós-gyilkossági ügybe kevertek, utána elhurcolták, majd a napokban a pártból is kizárták.

A Hszi−Li-kormányzatnak egyes közgazdászok szerint egyrészt privatizálnia kell, hogy továbbra is mozgásban maradjon a kínai gazdasági növekedés − itt komoly csaták várhatóak az állami tulajdonban lévő nagyvállalatok érdekcsoportjai, valamint a kisebb cégeknek kedvező reformokat beígérő Hszi között. Másrészt viszont az új gazdasági vezetés már azt sem hagyhatja figyelmen kívül, hogy a jövedelmi különbségek nagyon durván elszálltak, a több évtizedes megszakítás nélküli növekedés eredményeit egyenlőtlenül osztotta el a kínai politikai gazdasági rezsim. Ebből a szempontból akár jól is jöhet, hogy a Kínai Kommunista Párt már kijelölte, hogy a belső piacra koncentráló szolgáltató szektor fejlesztése lesz az új motorja a gazdaságnak, másrészt pedig a kínai gazdasági vezetésben még vannak olyanok, akik szívesen visszanyúlnának a maóista eszközökhöz, hogy enyhítsék a jövedelemeloszlás miatti feszültségeket. A legitimáció már más kérdés: például Hszi, akinek családja a Bloomberg becslése szerint 376 millió dolláros vagyonnal rendelkezik, aligha lesz érdekelt a jövedelmi status quo megfordításában.