Megorroltak Barack Obama elnökre a Wall Street nagy befektetési bankjai, legalábbis ez derül ki a Wall Street Journal által nemrég közzétett, a Center for Responsive Politics által készített tanulmányból. Míg 2008-ban a JP Morgan, a Citigroup, a Bank of America, a Morgan Stanley, a Goldman Sachs és azok alkalmazottai összesen 3,47 milliárd dollárral támogatták az elnök választási kampányát, addig ez az összeg idén 658 millió dollárra olvadt. Ugyanakkor Mitt Romney republikánus jelölt kampányára eddig mintegy 3,29 milliárd dollárt fordított az öt nagy. Összegszerűen a Goldman Sachs csökkentette leginkább támogatását, négy évvel ezelőtt még 1,013 milliárd dollárral járultak hozzá Obama kampányának büdzséjéhez, idén csak 136 millió dollárt fordítottak erre a célra. A befektetési bankok a lap és több blogger írása szerint is egyszerűen megorroltak az elnökre a bankoknál kifizetett hatalmas bónuszokat illető kritikái és a pénzügyi szektor szabályozását szigorító törekvései miatt. Nemcsak Obamától, de a teljes Demokrata Párttól is elfordulni látszik a Goldman Sachs csapata. 2008-ban még a különböző választási kampányok támogatására kifizetett összegek 75 százaléka a demokrata pártnál landolt a Goldman részéről, ez az arány erre az évre 25 százalékosra olvadt.
A befektetési bankok közül eközben többen is tettek közzé olyan elemzéseket, amelyek szerint az amerikai részvénypiacoknak jobbat tenne a republikánus jelölt győzelme. Legutóbb a londoni Barclays publikált egy ilyen típusú felmérést, az MTI szerint az általuk megkérdezett 354, összesen 10 ezer milliárd dollár befektetéséért felelős intézményi befektető mintegy fele Obama győzelme esetén a demokraták és a republikánusok között kialakuló törvényhozási patthelyzettől tart, 43 százalék pedig a kockázatok közé sorolja a nem befektetésbarát adó- és/vagy szabályozói intézkedéseket is. Romney sikere esetén a felmérésbe bevont befektetési társaságok csupán 23 százaléka tartana a kongresszus tevékenységének megbénulásától, a nem befektetésbarát adó- és szabályozói lépésektől félő cégek aránya pedig elenyésző.
A történelem furcsa módon nem a szakértőket igazolja. A tőzsdei almanachok szerint ugyanis demokrata elnökség alatt rendszerint jobban teljesítenek a részvényárfolyamok, s ha az elnöki ciklus republikánus többségű törvényhozással párosul, az eredmények még jobbak.
A CMC Markets elemzése szerint 1900 óta a demokrata elnökök alatt a vezető tőzsdeindexek nyeresége havonta átlagosan 0,73 százalékos volt, míg a republikánus elnökök alatt mindössze 0,38 százalékos. Hasonló eredményre jutott Jeffrey Hirsch, a Stock Traders Almanach szerkesztője. Elmondása szerint nemcsak a demokrata elnök, de a republikánus többségű törvényhozás is jó a piacoknak. Vizsgálatai szerint azokban a négyéves ciklusokban, amikor a republikánusok uralták a törvényhozást, az amerikai tőzsdék átlagosan 16 százalékot emeledtek, s ha mindez demokrata elnök alatt történt, a hozam még magasabb, átlagosan 19,5 százalékos volt.
Ugyanakkor bármelyik jelölt nyer is, egy másik, az elnöki ciklusok és a részvényárfolyamok közötti összefüggést vizsgáló statisztika szerint a következő két év nem lesz a legjobb a piacok számára. A számok azt mutatják, hogy az elnöki ciklusok első éve rossz a piac szempontjából, a második év is hasonlóan rosszul szokott elsülni, a harmadik viszont elképesztően jó hozamot biztosít, s így van ez az utolsó évekkel is. A Stock Traders Almanach szerint 1833-tól 2004-ig a választást megelőző években átlagosan 11 százalékkal emelkedtek a részvényárfolyamok az amerikai tőzsdéken, a választási években ez a szám 6,8 százalék, míg a választást követő évben csak 1,6, a ciklus közepén pedig 3,7 százalék.
Az almanach szerzői szerint az elnökválasztások négyévente alapvető hatással vannak a gazdaságra és a részvénypiacra. A háborúk, recessziók és a medvepiacok a ciklus első felében indulnak vagy következnek be, míg a fellendülés időszakai és a bikapiacok általában a második félidő jellemzői. A fellendülés nem január elsejét követően indul, hanem általában a második év második félévében elért mélypont után. A ciklikusság elvileg érthető, hiszen általában egy választási ciklus első felére jellemző a visszafogottabb költségvetési politika, s a fiskális lazítás jellemzően a választások közeledtével indul meg.
Obama elnöksége ebből a szempontból eddig rendhagyó volt, hiszen a 2008-as összeomlást követően nem tudta követni a szokásos logikát, s már a ciklus első felében jelentős fiskális lazításokra kényszerült.
