Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az amerikai legfelsőbb bíróság 2010 elején hozott nagy hatású döntéseinek eredményeként a kormány nem tilthatja meg a különböző vállalati vagy szakszervezeti érdekcsoportoknak a politikai hirdetéseket, és a jelöltek vagy pártok kampányától független politikai akcióbizottságok (PAC-ek) korlátlanul fogadhatnak el pénzt bármilyen jogi személytől. Ez a két ítélet lehetővé tette a Super-PAC-ek létrejöttét, amelyek a korábban is nehezen átlátható amerikai kampányfinanszírozás ügyét még gyanúsabbá tették: az egyik ilyen szuperbizottság, a Restore Our Future például csak Mitt Romney előválasztási győzelme érdekében 40 millió dollárt költött el, azóta pedig még közel százmilliót, főként Obama elleni negatív kampányra.
A két elnökjelölt hivatalosan egy-egy milliárd dollár körüli összeget költ a kampányra − ennek egy része a kampánycsapat finanszírozására, tehát bérekre és irodák bérletére megy el −, ám a lejárató hirdetésekre a Super-PAC-eken keresztül ennek sokszorosát is elkölthetik. A kérdés inkább az, hogy mennyi értelme van ennek: hiába bombázzák egymást a jelöltek több millió órányi politikai hirdetéssel Ohióban és Floridában, jelentések szerint ilyen brutális kampányolással már inkább elijesztik a szavazókat a részvételtől.
A Super-PAC-ek azonban nem csak az elnökválasztáson teszik lehetővé a korábbi kampánytámogatási szabályok kijátszását a Washingtonban egyébként is rendkívül aktív érdekcsoportok számára, megfigyelők szerint ennél is fontosabb, hogy a képviselőházi és szenátusi választásokon nagyon megnehezítik az összekötettésekkel nem rendelkező kihívók dolgát. Az utóbbi évek változásainak eredménye, hogy a képviselőházi körzetek politikai értelemben egyre mélyebben elköteleződnek egy-egy párt irányába − a kritikusok szerint a jelölteknek ezért nem kell a közép felé érvelniük a szavazatokért, hanem inkább a saját pártjuk szélsőségeseit kell lekenyerezniük. Az így polarizálódó politikai térben sokkal nehezebb lesz kompromisszumot találniuk az amerikai politikusoknak, ami a közeledő költségvetési szakadék megoldását szinte lehetetlenné teszi.
