Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az eddigi 80 ezer milliárd jenről 91 ezer milliárdra (1,14 ezer milliárd dollár) emelte a Bank of Japan (BoJ) eszközvásárlási programjának keretösszegét, és egy új, bankoknak szóló eszközt is bevezet, amivel a vállalati hitelezést kívánja élénkíteni (utóbbi keretében a jelenleg 0,1 százalékos overnight kamatlábon nyújtanának négyéves hiteleket a kereskedelmi bankoknak). Ez már a második élénkítés a japán jegybanktól két hónap alatt − ilyenre kilenc éve nem volt példa. A piacok mégis számítottak a lépésre, hiszen a jen tovább erősödött, és a részvényárfolyamok is lefelé fordultak, ahelyett, hogy örült volna a piac az újabb adag olcsó forrásnak (egyes elemzők szerint a most bejelentettnél is határozattabb lépéseket vártak).
A döntéssel párhuzamosan közös nyilatkozatban hívta fel a figyelmet a BoJ és a japán kormány a defláció elleni harc fontosságára; a látszólag ártatlan levél fontos lehet, a japán politikusok ugyanis hosszú ideje a Maszaki Sirakava vezette jegybankot teszik felelőssé a gazdaság gyenge teljesítményéért. A BoJ valamivel szigorúbb monetáris politikát folytat az ECB-nél vagy a Fednél, és ezért sokan kritizálták, hiszen a deflációs nyomás miatt a bankok érthetően nem szívesen hiteleznek. A most tett közös nyilatkozat megfigyelők szerint már komoly hivatkozási alap lehet a japán kormány kezében, hogy kikényszerítse a további monetáris lazításokat − és ez túlmutat a jegybank függetlenségét rögzítő alkotmány által kijelölt mozgástéren.
A néhány órával a döntés előtt közzétett ipari termelési adat újabb érvekkel támogatta meg a lazítás mellett érvelő japán jegybankárokat: havi alapon 4,1 százalékkal, éves összevetésben pedig 8,1 százalékkal volt alacsonyabb az ipari kibocsátás szeptemberben. Ez a tavaly év eleji fukusimai cunami óta a legsúlyosabb visszaesés, és már az egész ország fenntarthatóságával kapcsolatban is kétségeket vet fel. Japán eddig pozitív külkereskedelmi és folyó fizetési mérlegével finanszírozta a GDP 200 százalékát meghaladó államadósságát, ez azonban egyre kevésbé tartható a stagnáló és számos bizonytalansággal gyötört globális gazdaságban. Az erős jen miatt szenvedő exportvállalatok negyedévről negyedévre egyre nagyobb veszteségeket halmoznak fel, a külkereskedelmi mérleg mélyen negatívba fordult, és a társadalom elöregedése jelentette hosszú távú fenyegetés is egyre érezhetőbb.
