Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az Egyesült Államok gazdasága 2 százalékkal bővült annualizáltan a harmadik negyedévben − tette közzé a Bureau of Economic Analysis az 1,8-1,9 százalékos növekedésről szóló elemzői várakozásoknál némileg, a második negyed 1,3 százalékos bővülésénél pedig lényegesen jobb adatot. Beárnyékolja azonban az adatot a növekedés struktúrája. A gazdaság kétharmadát kitevő fogyasztás bővülése ugyan 1,5 százalékról 2 százalékra pörgött fel, a bérek viszont csak 0,8 százalékkal emelkedtek − tehát az egyébként is sovány megtakarításaik rovására fogyasztottak az amerikaiak. Ezt részben azért tehették meg, mert az ingatlanpiac elkezdett magára találni, ezért − a lakásárak emelkedésével − javult a vagyoni helyzetük. Több mint két év után először hatott a kormányzat pozitívan a növekedésre: az évesített számhoz 0,7 százalékpontot adott hozzá, hogy a védelmi kiadások miatt 9,6 százalákkal emelkedtek a szövetségi kiadások.
Napi grafikonok
Nagyobb baj, hogy a vállalatok a sok kockázat − köztük az év végén fenyegető költségvetési szakadék − és a gyenge külső konjunktúra miatt sokkal óvatosabbak lettek. Az üzleti beruházások üteme nullaszázalékos évesített növekedést mutatott, amivel 0,1 százalékot morzsolt le az évesített növekedésből. Míg a lakóingatlan-beruházások 14,4 százalékkal bővültek − ami jelentős gyorsulás a második negyed 8,5 százaléka után, igaz, az alacsony bázis mellett −, az egyéb ingatlanberuházások a negatív tartományban voltak. Három év folyamatos növekedés után először esett az export − akárcsak az olajár-emelkedés ellenére az import −, a külkereskedelem 0,2 százalékkal rontotta a GDP-t. Elemzők szerint mindenesetre a 2 százalékos növekedés még mindig nem elég arra, hogy a népességnövekedéssel tartsa az ütemet, és a negyedik negyedévben még ennél is rosszabb lehet a helyzet (a szövetségi kormányzat és a fogyasztás sem lesz olyan acélos).
A GDP-adat fogadtatását az elnökválasztási kampány finisében éppen ez a kettősség jellemzi: Barack Obama joggal állíthatja azt, hogy az USA önfenntartó növekedési pályán van, hiszen az európai vagy a japán gazdasággal ellentétben az USA-nak nem kell a recesszióval szembenézni. Ugyanennyire igaza lehet viszont abban Mitt Romneynak, hogy a fellendülés kiábrándítóan lassú a korábban megszokottakhoz képest, és a legtöbb ember számára alig érezhető. Azon mindenesetre nagyon sok múlik, hogy a republikánus és a demokrata képviselők, szenátorok, valamint a jövőbeli elnök hogyan tudnak megegyezni a költségvetési szakadék kezeléséről.
Ha nem jön össze a kompromisszum a hosszú távú deficit- és adósságcsökkentésről, akkor az automatikusan beinduló adóemelések és a kiadáscsökkentések − valamint az ezek lehetőségétől megijedő fogyasztók és cégek − közepette nehéz elképzelni, hogy a mostani törékeny fellendülés ne váltson mély visszaesésbe.
