Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ideje lenne az USA pénzügyminisztériumának és a Federal Reserve-nek valami alternatívát találnia a londoni bankközi kamatlábakra (Libor) a bankmentési programokban − írta egy jelentésben az amerikai bankokban 2008-ban véghezvitt állami tulajdonrész-vásárlásokat kezelő TARP hatósági ellenőre, Christy Romero. A két megszólított hatóság válaszlevélben ellenezte az ötletet, mondván, egyelőre túl nehéz lenne más referencia kamatlábat találni, és az adófizetőknek sem érdeke, hogy menet közben változtassák meg a program feltételeit − derült ki Romero egy interjújából. Az ellenőri jelentés szerint a Libor használatával feleslegesen kockáztatják az adófizetők pénzét és a program sikerét. A TARP kidolgozásakor annak egyik része, a bankoknak olcsó hitelt nyújtó TALF kamatozását a Liborhoz kötötték. Akkoriban, 2008−2009 fordulóján gyakorlatilag kiszáradt a bankközi hitelpiac, ezért a bankok önbevallásán alapuló Libor még normális esetben sem működhetett volna, hiszen egy nem létező piacról kellett volna adatokat szolgáltatni − és mint azóta kiderült, a bankok rutinszerűen manipulálták a beküldött adatokat.
Nem érkezett váratlanul az újabb rúgás a minden tekintélyét elvesztő Liborba. A nyáron hivatalossá vált − piaci körökban hosszú ideje sejtett − kamatmanipulációs botrány óta a brit pénzügyi felügyelet (FSA) már sínre is tette a Libor radikális reformját, egymást érik az ügyben indított lakossági perek, és az eddig 300−600 ezermilliárd dollárnyi értékpapír kamatozását meghatározó mutató egyre kevésbé számít benchmarknak. Amúgy a Libor-ügy éppen úgy a bankrendszer önszabályozási bajairól szól, mint a TARP, amelyet az amerikai pénzintézetek túlzott kockázatvállalása nyomán kialakuló összeomlás után kellett létrehozni, hatalmas adófizetői garancia mellett.
