BUX 143072.29 0,94 %
OTP 46920 0,45 %
Promo app

Töltse le az Economx appot!

Letöltés

Összecsaptak a fő válságkezelők az IMF közgyűlésén

Hosszú ideje érett már a nyilatkozatháború, amibe a német pénzügyminiszter és az IMF igazgatója keveredett; a vita tétje a válságkezelés eddigi, aránytalanul a megszorításokra épülő stratégiájának jövője is lehet.

2012. október 15. hétfő, 00:00

Google Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!

Az a hegy, amelyről elkezdünk lefelé ereszkedni, még magasabbnak tűnik − válaszolt Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter egy tokiói tájékoztatón az IMF vezérigazgatójának a múlt hét végén, miután Christine Lagarde arról beszélt, hogy ideje lenne változtatni valamit a megszorításokra épülő válságkezelésen. Lagarde szerint a kormányok alábecsültek a megszorítások túlerőltetésének növekedésre gyakorolt negatív hatásait, ezért jobb lenne, ha inkább várnának a növekedést visszafogó takarékossági intézkedések bevezetésével, és anticiklikusan, az eddig tervezettnél lassabban vezetnék be őket. Schäuble ezzel szemben továbbra is úgy gondolja, hogy a középtávú célt, az államadósságok csökkentését tartani kell − korábban az IMF is \"újra és újra\" megállapította, hogy a magas adósságállomány visszafogja a növekedést −, és ezért kifejezetten kártékonynak nevezte az IMF vezetőjének gondolatait.

A legtöbb közgazdász egyetért abban, hogy a fiskális multiplikátor, tehát a költségvetés növekedésre gyakorolt hatása valójában más, mint ahogy azt a gyors megszorításokat követelő politikusok állítják. Paul Krugman Nobel-díjas közgazdász szerint például szoros fordított korreláció van a megvalósított fiskális konszolidáció mértéke és az elért valós GDP-növekedés között. Ráadásul ebben az esetben nem is hamis az ok-okozati viszony − elvileg lehetne arról is beszélni, hogy természetes, hogy a nagyobb bajban lévő országok kényszerülnek rá a megszorításokra −, mivel a költségvetési lefaragások megvalósítása idején még nem számítottak ilyen rossz növekedési számokra például Portugáliában vagy Görögországban. Jellemzően tehát azokban az országokban okoztak csalódást az előzetes becslésekhez képest a növekedési számok, ahol több volt a megszorítás, ami arra utal, hogy a politikusok és az elemzők is alábecsültek a fiskális szigor hatásait.


Reuters

A magas szintű összecsapás után többen arról beszéltek, hogy ami most még zavarnak tűnik az európai és globális válságkezelés vezetésében, az akár hosszabb távú változást is előre jelezhet. Ha a gazdaság egésze a hitelállomány leépítésével törődik csupán − a kormányok az adóemelésekkel több pénzt vontak ki, a kiadások visszafogásával pedig kevesebbet engedtek vissza a gazdaságba, miközben az általános reálgazdasági hitelciklus sem éppen a terjeszkedésről szól −, akkor természetes, hogy kifulladnak a növekedés motorjai. Az IMF vezetője ugyan továbbra sem beszélt arról, hogy fiskális élénkítésre lenne szüksége a világgazdaságnak, illetve a bajba jutott országoknak, ám az eddigi − és különösen az egy évtizeddel ezelőtti − álláspontjához képest látványosan sokat puhult a Valutaalap.

Kasnyik Márton
Kasnyik Márton

Ez is érdekelhet