Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A nemzeti pénzügyi rendszerek szempontjából fontos bankok (D-SIB) esetében a nemzeti hatóságoknak kell eldönteni, milyen plusz tőkekövetelményeknek kell megfelelniük − ezt az alapelvet rögzítette múlt héten közzétett ajánlásában a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság. A testület két éve dolgozik a 2008-as válság során kudarcot vallott Basel II. globális pénzügyi szabályozócsomag megújításán, azaz a Basel III-on. Tavaly novemberben a G20 államok vezetői már elfogadták a minimális tőkekövetelmények megemelését, illetve hogy a globális pénzügyi rendszer szempontjából fontos bankokra (G-SIB) további biztonsági rendszabályok vonatkoznak.
Az elvben jövő januártól induló Basel III. értelmében 2019-re fokozatosan minden banknak el kell érnie, hogy a Tier 1 alapvető tőke a kockázattal súlyozott eszközállomány (RWA) 7 százalékának feleljen meg (a Basel II-ben előírt 2 százalék helyett), a szavatoló tőke pedig (Tier 1 plusz Tier 2) az RWA 10,5 százaléka legyen 8 százalék helyett. (Több meghatározó országban már szigorúbb tőkekövetelményeket írtak elő a helyi hatóságok, így például Svájcban, Nagy-Britanniában 10 százalék fölötti Tier 1 tőkemegfelelési mutatót kell elérni.) Ezen túlmenően a 29 G-SIB kategóriájú banknak még legfeljebb 2,5 százalékot hozzá kell csapnia a Tier 1-hez − az ilyenek közé tartozik például a Deutsche Bank, a Goldman Sachs vagy az HSBC. Az extra puffer létrehozását azzal indokolták, hogy így nem kell majd az adófizetőkre terhelni a \"túl nagy ahhoz, hogy elbukjon\" kategóriába tartozó bankok megmentését, amint az a 2008−2009-es válság idején történt.
A D-SIB kategóriánál a bizottság nem adott számszerű útmutatást az extra tőkepufferre, sőt annak eldöntését is a nemzeti pénzügyi felügyeletekre bízta, hogy mely bankok minősülnek ilyennek. Azt viszont leszögezte az ajánlás, hogy a kategorizálás alapelve hasonló, mint a G-SIB esetében, \"a nemzeti szinten fontos bankok csődje nagyobb hatással lehet az adott ország pénzügyi rendszerére, mint a többieké\". A bizottság 12 alapelvet szabott meg a meghatározáshoz, illetve az előírások kidolgozásához, ezekből hét szól arról, hogy milyen viszonyrendszerben kell egy bankot megítélni − kitérve arra is, hogy mi a teendő a külföldi leányvállalatok esetében −, illetve hogy milyen tényezők figyelembevételével kell eldönteni annak nemzeti rendszerszintű fontosságát. E tényezők: a bank mérete, összefonódottsága más szereplőkkel, pótolhatósága (beleértve a bankszektor koncentráltságát), tevékenységének komplex volta (beleértve a határon átnyúló tevékenységből eredő komplexitást is). A többi öt alapelv arra ad útmutatást, miként és milyen szempontok alapján határozzák meg a tőkemegfelelési többletkövetelményeket.
A bizottság arról nem szólt, hogy összesen hány bank tartozhat a nemzeti szinten fontos kategóriába, de szakértői becslések szerint 100-200 ilyen pénzintézet lehet szerte a világon, ebből mintegy 50 Európában.
