Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Csak akkor növekedhet idén 2,2, jövőre pedig 2,1 százalékkal az Egyesült Államok GDP-je, ha nem valósul meg azon lefelé mutató kockázatok egyike sem, amelyek közül a legnagyobb veszély a költségvetési szakadék − írja világgazdasági kitekintésében a Nemzetközi Valutaalap (IMF). Ebbe akkor esik bele a gazdaság, ha a képviselőház két háza, valamint az elnök nem tudnak megállapodni a tavaly nyári adósságplafon-vita után 2013. január 1-jétől életbe lépő brutális adóemelések és kiadáscsökkentések alternatíváiról. A költségvetési szakadék miatt önmagában akár az USA GDP-jének 4 százaléka is odaveszhet − állítják az IMF szakértői. Ebben ráadásul még nincs is benne a kereskedelmi partnereknél okozott sokk visszahatása, a bizalmi válság, az emiatt apadó belső fogyasztás és a beruházások elhalasztása.
Az IMF szerint azért is szükség van egy hosszabb távú deficitcsökkentési tervre, mert ha a befektetők elvesztik a türelmüket, akkor néhány éven belül valós fenyegetéssé válhat az amerikai kötvényhozamok megugrása. A költségvetési szakadék pedig csak akkor kerülhető el, ha a politikusok kompromisszumkészebbek lesznek a választások után. Erre azonban egyelőre nincs sok esély. Az elnökválasztással egy időben tartott kongresszusi választásokon lecserélődik a szenátus harmada és a teljes képviselőház. A közvélemény-kutatások alapján marad a mostani megosztott helyzet, tehát a szenátus szűk többségét megtartják a demokraták, a képviselőházét pedig a republikánusok.
A helyzet később még rosszabbá válhat: a képviselői körzetek újraszabása, a kampánytámogatás korlátozások eltörlése és számos mérsékelt törvényhozó visszavonulása miatt sokkal kevesebben maradhatnak a paletta közepén. Ha az eddiginél is polarizáltabb lesz a törvényhozás − márpedig a homogénebb körzetek és az érdekcsoportok támogatása ebbe az irányba tolja −, akkor kevés esély lesz a kompromisszumra. Némi reményt az adhat a megegyezésre, hogy a költségvetési szakadékban rejlő megszorításokat úgy határozták meg, hogy a lehető legjobban fájjanak mindkét párt szavazói bázisának. A republikánusok az adókönnyítések eltörlése és a védelmi kiadások csökkentése, a demokraták pedig a szociális kiadások durva visszavágása miatt érdekeltek a megoldásban.
