Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Szinte minden összeesküdött a kőolaj árfolyamának emelkedése ellen. A múlt hétfői rejtélyes összeomlás óta − amikor is a WTI és a Brent jegyzése néhány perc alatt egyaránt 3 dollárral esett, amit azóta az alacsony volumennel és néhány nagyobb kötés piactorzító hatásával próbálnak magyarázni − szinte szabadesésben vannak, tegnap pedig kéthavi mélypontra kerültek az olajárak. Az észak-amerikai WTI 89,18 dollárra, az európai Brent pedig 108,75 dollárra esett. Másfél hete, főként a jegybanki élénkítésekkel kapcsolatos spekuláció hatására a WTI már-már a 100, a Brent a 120 dolláros szintet ostromolta, amikor azonban a várt akciókat megkapta piac, és számos spekulatív szereplő gyorsan bele is vett az olajeszközökbe, az intézményi szereplők hirtelen kiábrándultak belőlük. A Fed élénkítési bejelentése (QE3) utáni emelkedésre spekuláló long pozíciók ijedt zárása kereskedők szerint hozzájárulhatott az árfolyamesés váratlan erejéhez.
A kínálati oldalon ugyan az iráni rakétakísérletek miatt emelkedett a geopolitikai bizonytalanságból adódó felár, ami kedden még enyhén felfelé tolta az olajárakat, azóta viszont az eurózóna válságáról érkező negatív hírek miatt általános eladással büntették a növekedésre érzékeny eszközöket, így az olajat is. A dollár erősödése, a növekedés megtorpanása az összes jelentős régióban, valamint a magas amerikai készletállomány is az olaj ellen szól. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) tegnapi jelentése szerint ugyan 2,5 millió hordóval csökkentek a kőolajkészletek az importáló országokban a várt másfél millió helyett, ám ez gyakorlatilag érintetlenül hagyta a zavartalanul zuhanó jegyzéseket.
A két, világpiacon leggyakrabban kereskedett olajtípus közötti felár sokat szűkült az ősz kezdetével: augusztus közepén még 21,9 dollár volt a Brent−WTI spread, de mára 18,61 dollárra esett, és elemzők szerint akár 14 dollárra is szűkülhet a közeli jövőben (tavaly október közepén 27,9 dollár volt a spread, az utóbbi öt év átlaga viszont mindössze 5,3 dollár volt). Ennek főként a kitermeléssel és a logisztikával kapcsolatos okai vannak. Az északi-tengeri olajplatformokon zajló karbantartási munkálatok a végéhez közelednek, ami miatt a szeptemberi napi 720 ezer hordós átlagtermelésről 890 ezer hordóra pörög fel a termelés októberben − így jóval több Brent típusú olaj kerül a piacra. Eközben a kereslet is csökken ezek iránt, mivel az európai finomítóknál éppen most kezdődik a karbantartás. A megszorítások miatt egyébként is kevesebb olajat fogyasztanak Európában, ám a kontinens finomítóinak feleslegét felszívják a Távol-Keleten.
Napi grafikonok
