Goethe Faustjából idézett egy beszédben a német jegybank elnöke, Jens Weidmann, hogy az Európai Központi Bank (ECB) kötvényvásárlási programjával szemben érzett, jól ismert aggályait még árnyaltabban fejezze ki. A Bundesbank elnökét az ECB laza monetáris politikája arra emlékezteti, amikor a Faust második részében az ördög − Mefisztó képében − meggyőzi az eladósodott német-római császárt, hogy papírpénz nyomtatásával fedezze kiadásait; reményei szerint ezt infláció és felfordulás követné (igaz, a tragédiában a sátáni húzás végül nem jön be teljesen, mivel Faust befekteti a tőkét). Az európai jegybank legutóbbi találkozóin egyre inkább elszigetelődő Weidmann szerint a nyílt monetáris tranzakciók politikája (OMT), amivel az ECB a monetáris transzmissziós mechanizmust állítaná helyre, teljes mértékben megfeleltethető a költségvetések monetáris finanszírozásának. A megjegyzést kommentáló gazdaságtörténészek szerint a 19. század eleji német agráralapú gazdaságban egészen más konjunkturális folyamatok voltak, mint ma, ezért némileg sántít a jegybankár párhuzama. A németek adósságtól való irtózásának azonban nyelvi gyökerei is lehetnek: az adósságot ugyanaz a szó jelöli, mint a bűnt (Schuld).
