BUX 142511.88 0,54 %
OTP 46730 0,04 %
Promo app

Töltse le az Economx appot!

Letöltés

Ismeretlen vizekre hajózott a Federal Reserve

Legvadabb reményeinél is többet kapott a piac a Fedtől, amely gyakorlatilag végtelen mennyiségi lazítást jelentett be a múlt héten − a kérdés már az, hogy vajon az agresszívabb politikának lesz-e az eddigieknél nagyobb reálgazdasági hatása.

2012. szeptember 17. hétfő, 00:00

Google Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!

A remélt QE3 helyett \"QE végtelent\" kapott a világ, Ben Bernanke pedig megnyomta a pánikgombot, és már nem helikopterről szórja, hanem nehézbombázóról ömleszti a pénzt − hangzottak a piaci vélemények a Federal Reserve legújabb mennyiségi lazítási programjának (QE3) bejelentése után, amivel a monetáris politika még az eddigihez képest is kevésbé ismert területre lépett. A Fed nyíltpiaci bizottsága (FOMC) úgy döntött, kettős célja közül az árstabilitást a kiegyensúlyozott inflációs várakozások miatt most háttérbe szorítja, és minden erejével a foglalkoztatottság felpörgetésén lesz. A Fed mérlegfőösszege jelenleg 2800 milliárd dollár, ha az új programot a Reuters elemzői konszenzusában szereplő másfél évig folytatja, akkor ez 600 milliárd dollárral nőhet.

A bejelentésben szereplő havi 40 milliárd dollár jelzálogalapú kötvény felvásárlásánál is fontosabb a legtöbb elemző szerint, hogy ez a QE az előző kettővel ellentétben nyílt végű, tehát csak akkor fejezik be, ha a foglalkoztatottság a Fed-kormányzók szerint \"megfelelő\" szintre emelkedik. A havi munkaerő-piaci jelentések tehát az eddiginél is fontosabbak lesznek, viszont értelmezésüknél senki sem mehet biztosra, hiszen Bernanke több kérdésre sem volt hajlandó pontosan definiálni, hogy mit tartana \"megfelelő\" munkanélküliségi vagy foglalkoztatottsági szintnek. Legfeljebb annyit lehet tudni, hogy a jelenlegi, a népességnövekedést sem követő munkahelyteremtés biztosan nem az. Szintén a szóbeli intervenció eszközét használta az eddiginél agresszívabban Bernanke a kamatpálya-várakozások formálásakor, miszerint 2015-ig biztosan marad a nulla közeli kamatszint.

A Fed döntése, miszerint mostantól csak jelzálogalapú kötvényeket és jelzálogleveleket vásárol, arra utal, hogy az amerikai gazdaságot a hat évvel ezelőtti összedőlésével nehéz helyzetbe hozó szektor, az ingatlanpiac felpörgetésében látják a fellendülés és a munkahelyteremtés biztosítékát. Az elgondolás szerint a jelzálogkamatok lenyomásával − és így az ingatlanárak emelkedésével − gyorsan javulna az amerikaiak vagyoni helyzete és több pénzük maradna fogyasztásra is. Az alacsony jelzálogkamatok miatt a befektetők a részvények felé fordulnának, és mivel az amerikaiak nagy részének megtakarításai valamilyen formában a részvénypiachoz kötöttek, ez is javíthatja a fogyasztási kedvet. Ez utóbbi pedig visszahozná a vállalatok beruházási kedvét, és ezzel önfenntartóvá válna a fellendülés. Arra azonban kevesen számítanak, hogy a bankok az eddiginél bátrabban adnának új ingatlanhiteleket, már csak azért sem, mert a válság jócskán rontotta az amerikaiak adósságtörlesztési múltját.

A közgazdászok az első QE óta vitatkoznak a programok hatásairól; a két héttel ezelőtti Jackson Hole-i konferencián Bernanke megvédte a politikát, több felszólaló azonban a jegybanki hitelességet érő kockázatokról beszélt. Egyikőjük, Michael Woodward szerint a nulla közeli kamatláb miatt a Fed a falhoz szorult, és egyre inkább fennáll a veszélye annak, hogy a piaci szereplők korlátoltnak lássák az amerikai jegybank mozgásterét. Emiatt ajánlotta Woodford a konferencián a GDP-célt, amelyhez megfigyelők szerint a Fed legújabb lépésével meglehetősen közel került a nyílt végű beavatkozással. Mások szerint azonban nem ártana, ha a Fed inkább előrehozná a nulla kamat végének beharangozását, mivel ezzel rövid távon élénkíthetné a beruházásokat. A FOMC döntésénél tíz kollégájával szemben egyedül ellenkező Jeffery Lacker, a richmondi Fed kormányzója ezzel szemben a szokásos ellenérvvel, a hosszú távon jelentkező inflációs veszélyekkel okolta döntését.

Az előző QE-programokból levonható a tanulság, hogy a legnagyobb hatással nem odahaza, a reálgazdaságban, hanem a tőkepiacokon és feltörekvő országokban járt az amerikai pénznyomtatás. A dollár gyengülése versenyhátrányba hozta az oda exportálókat, miközben az olcsó tőke a feltörekvő országok abszorbciós képességét meghaladóan ömlött ezekbe a gazdaságokba, és hatalmas emelkedésnek indultak a részvény- és árupiaci eszközök is. A befektetők érezhetően készülnek is ennek megismétlődésére, hiszen csütörtök óta jelentősen erősödött például a brazil real, a dél-koreai von és az euró is, a kőolaj jelentős áremelkedése pedig, amennyiben kitartó lesz, lehangoló következményekkel járhat világszerte.

Kasnyik Márton
Kasnyik Márton

Ez is érdekelhet