Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ha nem teszünk valamit, akkor nem maradnak halak − mondta a túlhalászat ellen küzdő Black Fish aktivistája a Guardiannek. A szervezet búvárai júliusban ezer tonhalat engedtek szabadon horvátországi tonhaltelepekről, ahová a halászok az elfogott fiatal kékszárnyú tonhalakat viszik hizlalásra.
A WWF szerint évente nagyjából 20 ezer tonna tonhalat fognak ki csak a Földközi-tengerből a legálisan engedélyezett 30-40 ezer tonna felett. A Black Fish szerint hiába korlátozzák a tengeri túlhalászatot, mivel a korrupció mindent átsző és a meglévő szabályokat sem tartják be − miközben a populáció visszaesése inkább a halászat teljes tiltását tenné szükségessé. A veszélyeztetett halfajt óvó szervezet, az ICCAT szerint az utóbbi negyven évben nagyjából 70-80 százalékkal csökkent a kékszárnyú tonhal állománya az Atlanti-óceánban, mivel tartósan a reprodukcióhoz szükséges mértéknél nagyobb arányban halásszák. A halfaj túlélésének nem tesz jót a japán szusikereslet és az, hogy a legdrágább tömegesen halászható halfaj lett, miközben az akvakultúrákban való tenyésztése sokkal drágább a hagyományos halászatnál.
A túlhalászat nem csak az öreg kontinens vizeiben okoz problémákat: a szomáliai kalózkodással foglalkozó szakértők véleménye szerint az afrikai ország vizeinek japán és európai hajók általi túlhalászása jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a munkanélkülivé váló halászok a jóval jövedelmezőbb kalózkodás felé forduljanak. Az ENSZ Élelmezési Világszervezete (FAO) szerint most már a nyugat-afrikai partokat is brutális mértékben túlhalásszák, ami a szomáliaihoz hasonló szociális következményekhez vezethet.
