Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Éves alapon nem változott júniushoz képest, maradt 2,4 százalékon a fogyasztói árindex az eurózónában, havi összevetésben viszont fél százalékkal estek a fogyasztói árak − közölte tegnap az Eurostat. Az éves infláció ezzel már három hónapja nem változott az Európai Központi Bank kétszázalékos célját nem sokkal felülmúló szintről. Az élelmiszer-, alkohol- és dohányárak kiszűrésével kapott éves maginfláció viszont minimális mértékben gyorsult, 1,6-ról 1,7 százalékra. A részletes adatokból kiderül, hogy az energiaárak júniushoz hasonlóan 6,1 százalékkal múlták felül az egy évvel korábbi szintet a valutablokkban, miközben az élelmiszerárak emelkedése 2,9 százalékra csökkent a júniusi 3,2 százalékos növekedésről.
Az európai inflációs helyzet több ellentétes tényező miatt nem változik, abban azonban egyetértenek az elemzők, hogy aligha kell inflációs nyomás megjelenésétől tartani, még egy esetleges újabb ECB-lazítási kör esetén sem. Elemzők szerint a közeljövőben újra megkezdheti a másodpiaci állampapír-vásárlásokat az európai jegybank, ősszel pedig újabb negyedszázalékos kamatvágás jöhet. Az ECB elemzői körkérdéséből adódó konszenzus szerint az év végén 2,3 százalék lehet az éves fogyasztói árindex, jövőre pedig − a recesszióból következő deflációs hatások miatt − 1,7 százalékra eshet. A kontinens vállalatainak a magas munkanélküliségtől, stagnáló bérektől és kormányzati megszorításoktól sújtott lanyha fogyasztó kereslet közepette nincs terük áremelésekre, ezért inkább durva kiadáscsökkentésekbe kezdenek − ezek miatt pedig tovább emelkedik a munkanélküliség és meg erősebbé válik az árcsökkentéseket erősítő hatás. Ezt a hatást a nyersanyagpiaci áremelkedések, a forgalmi adóemelések és a laza monetáris politika ellensúlyozza.
