Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Nem működik a kínai gazdasági vezetés másfél hónapja megkezdett élénkítési stratégiája − kommentálta a legtöbb elemző, miután a legnagyobb ázsiai gazdaság kivitele mindössze 1 százalékkal nőtt az egy évvel korábbihoz képest júliusban, miután júniusban még 11,3 százalékkal bővült. Az importnövekedés is lassult − 6,3 százalékról 4,7 százalékra −, ami elemzők szerint a nyersanyagkereslet esése miatt szintén az export gyengeségére fogható. Az európai országokba irányuló kínai export 16 százalékkal visszaesett júliusban az egy évvel korábbihoz képest, Japánba pedig 1 százalékkal kevesebb árut vittek ki; az Egyesült Államokba szállított áruk értéke is gyakorlatilag stagnált, hiszen csak 0,6 százalékkal emelkedett. A fejlett országok keresletére tehát aligha támaszkodhat a kínai exportkereslet.
A pekingi gazdasági vezetés június elején jelentette be, hogy a fejlett országokban kieső kereslet ellen költségvetési költekezéssel próbál harcolni − elsősorban önkormányzati megaprojekteket jelentettek be azóta −, és ezt hamar több monetáris élénkítés (kamatvágás és a banki kötelező tartalékráta csökkentése) követte a kínai jegybanktól. A legtöbb elemző arra számított, hogy ez, ha nem is pörgeti fel a második félévben 7,6 százalékra zuhanó GDP-növekedést, de legalább megállítja a lassulást. A júliusi adatokból azonban ennek ellenkezője derült ki, hiszen a kiskereskedelmi forgalom, az ipari termelés és az exportnövekedés is visszaesett, miközben az infláció hatalmas kapacitásfeleslegre utal. A bankok által kihelyezett új hitelek értéke pedig a szinte felére zuhant: a júniusi 919 milliárd jüan után mindössze 540 milliárd jüan finanszírozás áramlott be a gazdaságba. A kormányzati élénkítést bonyolítja, hogy a politikusok félnek az ingatlanpiaci buboréktól − aminek fúvódásához a 2008−2009-es hatalmas élénkítő csomag is hozzájárult −, az év végi politikai tisztújítások előtt pedig nem akarnak túlságosan kockázatos lépéseket tenni.
A kínai gépezet lefulladása az egész ázsiai térségre kihat. A délkelet-ázsiai ASEAN országaiból érkező kínai import 0,6 százalékkal esett az egy évvel korábbihoz képest. Elemzők szerint a kínai növekedés lassulása a többi exportorientált és az utóbbi évtizedekben Kínával gyümölcsöző külkereskedelmi kapcsolatokat kialakító ázsiai gazdaságot, különösen Dél-Koreát és Tajvant is magával ránthatja. A zártabb, belső keresletre támaszkodó országok, főleg India és Indonézia azonban ki is használhatják a makrogazdasági helyzet változását.
