Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az olasz szakértői kormány feje a Der Spiegelnek adott interjújában egyebek közt arról is beszélt, hogy a kormányoknak nagyobb önállóságot kell kapniuk a válságkezelésben a nemzeti parlamentekkel szemben, hozzátéve: ha az uniós kormányok csak a parlamenti döntéseket követnék, akkor nagyobb lenne a valószínűsége Európa szétesésének, mint az integrációjának. Márpedig az eurózóna felbomlása miatti aggályok nyomják fel az olasz kötvényhozamokat, illetve lefelé a németeket - hangsúlyozta Monti - , enélkül a német adósság finanszírozása is többe kerülne az adófizetőknek.
Az olasz kormányfő ráadásul azt is kifejtette, hogy Németország a legnagyobb haszonélvezője az eurózóna létének - mindez bőven elég volt ahhoz, hogy a német parlament mindkét oldaláról meginduljanak a kritikák. A kormánypárti CSU főtitkára, Alexander Dobrindt egyenesen \"a demokrácia elleni támadásnak\" minősítette Monti szavait, hozzátéve nem fogják felszámolni a német demokráciát azért, hogy finanszírozni lehessen az olasz adósságokat. Hasonlóan fogalmazott a liberális eurószkeptikus Frank Schaeffler is - szerinte Monti a német adófizetők terhére akarja megoldani a maga problémáit - , az ellenzéki szociáldemokrata frakcióvezető-helyettes, Joachim Poss pedig emelte ki, hogy az euró elfogadását, illetve megmentését a nemzeti parlamentek nem gyengítik, hanem erősítik. Keményen kiállt a parlamentek szerepe mellett Guido Westerwelle külügyminiszter is, aki szerint nem lehet vita tárgya az európai politika parlamenti kontrollja.
A vita kirobbanásához nyilván hozzájárul az is, hogy jövőre mindkét országban választások lesznek - a szakértői kormányt vezető Monti eddigi nyilatkozatai szerint nem kíván indulni (az viszont már kiderült, hogy reformelképzeléseit nem tudja maradéktalanul átvinni a parlamenti pártokon). Akárhogy van is, az eurózóna észak-déli megosztottságát újra demonstráló megszólalások csak tovább gyengítették az eurót
