Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az utóbbi években több fórumon felmerült, hogy mint azt James Tobin Nobel-díjas közgazdász 1972-ben javasolta, globálisan lenne érdemes bevezetni egy pénzügyi tranzakciókra kivetett illetéket. A G8- illetve G20-csúcstalálkozók napirendjéről ugyanakkor − a nemzetközi pénzügyi központok érdekeit képviselő USA, Japán és Nagy Britannia ellenkezése miatt − gyorsan lekerült a javaslat.
Egyelőre uniós szinten sem áll jól a terv, bár elég sok számítás és az említett bizottsági javaslat is rendelkezésre áll. Eredetileg Tobin ötlete a nemzetközi devizapiaci tranzakciók megadóztatásáról szólt, amivel a célja kettős volt: csökkenteni az 1971 után robbanásszerűen megugró spekulatív pozíciók volumenét, másfelől a nemzetközi hitelezéshez (például az IMF kvótarendszere mellé) forrást biztosítani.
Tobin kizárólag a devizaügyleteket adóztatta volna meg és egy viszonylag magas kulcsú anticiklikus adórezsimet talált ki, vagyis békeidőben 0,5 százalékos kulccsal, turbulencia esetén pedig akár 20 százalékossal fölözte volna le a csereügyletek volumenét.
Az Európai Bizottság (EB) tavalyi javaslata más elvek mentén született, például a devizaügyletekre első körben nem is vetették volna ki. Helyette egy alacsony kulcsú, ám széles adóalappal rendelkező rendszerre tettek javaslatot, ami a részvény- és kötvényügyletek után 0,1 százalékot szedett volna be, míg a derivatív termékek cseréje után 0,01 százalékot.
Az EB számítása szerint éves szinten mintegy 31,5 milliárd eurót lehetne így begyűjteni, de ha például a nagy likviditású devizaügyletekre is kivetnék, akkor akár 54−60 milliárdot. Ez a teljes uniós költségvetés felének megfelelő összeg, amivel − a bizottsági javaslat szerint − a tagállami befizetések egy részét lehetne kiváltani.
Az EB nyilván ezzel akarta csábítani a tagországokat, hogy fontolják meg a közös bevezetést, hiszen annak haszna saját költségvetéseikben is azonnal jelentkezne. Számítás is készült arra nézve, ki mennyivel járna jól: a tervezett 2014-es bevezetést követően Németországban 10,7 milliárd eurónyi megtakarítás, Franciaországban 8,7 milliárd, míg az egyelőre szkeptikus Nagy Britanniában 7,7 milliárd euró keletkezhetne 2020-ig. Magyarországon − az EB becslései szerint − 423 millió eurót lehetne beszedni.
A bizottsági javaslatot néhány tagállam ellenzi, mások támogatják. A London pénzügyi központ szerepét féltő Nagy-Britannia a legkomolyabb ellenző, de Csehország sem támogatja. Franciaország és Ausztria viszont egyedül is bevezetné, míg a németek abban az esetben támogatják az ötletet, ha az uniós szinten valósul meg. Magyarországnak nincs határozott álláspontja, a magyar elnökséget értékelő külügyminisztériumi dokumentum szerint hazánk kivár, és csak akkor támogatja a javaslatot, ha a tagországok többsége mellé áll, és esetleg globális szinten is nagyobb támogatást kap.
Az év elején kilenc tagállam nyílt levélben fordult a dán elnökséghez, hogy azt vegye a félév napirendjére, és legyen közös határozat az év végéig, amit az uniós csúcsra fel lehetne terjeszteni. Ezt követően május végén az Európai Parlament (EP) megszavazta a tervezetet, sürgetvén az állam- és kormányfőket, hogy fontolják meg az adó bevezetésének ötletét. Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter egy tavaszi interjúban mindenesetre azt mondta, hogy nem lát sok esélyt a bevezetésre, mivel a hatályos szabályok szerint adóügyekben a tagállamok egyhangú hozzájárulása szükséges.
Bár rengeteg a vita a Tobin-adó hatásáról és a felhasználás módjáról, mégis furcsa, hogy június végén − az EP javaslata ellenére − a bankunióval kapcsolatos előirányzatok között nem tárgyalták. Pedig az utóbbihoz szorosan kötődik, hiszen a felhasználással kapcsolatos egyik javaslat − amit a német kormány is támogat − éppen az, hogy a bankkonszolidációs alap forrásául, amolyan tartalékképzésre lehetne beszedni.
A hatásokkal kapcsolatban a legnehezebb kiigazodni. Egy korábbi tanulmány − amelyet egyébként maga a bizottság rendelt meg − még azzal számolt, hogy a Tobin-adó visszaszorítaná az árjegyzést egyébként segítő automatizált és rapid tranzakciókat, ezáltal erőteljesen rontaná bizonyos piacok likviditását és mélységét. A kalkuláció átlagosan 0,53 százalékos GDP-visszaeséssel számolt, ám két brit közgazdász egy komplexebb számítása már azt mutatta ki, hogy az illeték az externális hatásoknak köszönhetően 0,25 százalékkal javíthatná a GDP pozícióját, azáltal, hogy más adókat, például a fogyasztást terhelő bevételt váltaná ki.
Minden valószínűség szerint a tervezet nem került még ki teljesen az európai pénzügyi reformcsomagból. Az állam- és kormányfők decemberben tárgyalnak a négyeknek kidolgozásra küldött, költségvetési unióhoz vezető részletes menetrend mellett a 2014−2020-as költségvetésről. Mindkét terület szerves részét képezheti még a közösségi adózás.
