Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A reálgazdasági növekedés lassulásának lehet a jele, hogy Németországban deflációs hatást érezni − a júniusi fogyasztói árindex előzetes becslése szerint ugyanis az előző hónaphoz képest 0,1 százalékkal csökkentek az árak, miközben az elemzők stagnálást vártak. Éves alapon is kisebb lett az infláció, az elemzők által várt 1,8 százalék helyett 1,7 százalékos. Májusban az éves pénzromlás üteme 1,9 százalék volt, míg havi alapon 0,2 százalékkal mérséklődtek az árak. A deflációs hatásért egyértelműen a gyenge belső fogyasztás és az alacsony beruházási szint felel, és bár a stabil árszint segíthetné a gazdasági fellendülés monetáris megtámogatását − az ECB középtávú inflációs célja 2 százalék −, az alacsony német árhatást sok európai kritikus az unión belül kialakult makrogazdasági egyensúlytalanságok egyik fő okozójának tartják.
Németországban hagyományosan alacsonyan horgonyzott az inflációs várakozás, ami segíti a termelékenységhez kötött bérváltozást, a német versenyképesség talán legfontosabb forrását. A kritikusok szerint a stabilan tartott ár- és bérrendszernek köszönhető, hogy a németek visszafogják belső keresletüket, miközben termelékenységi előnyüket kihasználva jelentős folyó fizetési többletet tudnak felhalmozni. A ma kezdődő EU-csúcs előtt több közgazdász annak a véleménynek adott ezért hangot, hogy az unión belüli makro-egyensúlytalanságok kiigazításához magasabb német inflációra − vagyis erősebb belső keresletre − lenne szükség. Ráadásul ez árkonvergenciát jelentene a centrum és a periféria országai között, ami segíthetné a közös monetáris alkalmazkodást.
