Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Hivatalosan fel fogjuk kérni az olasz és az európai hatóságokat, hagyják figyelmen kívül a hitelminősítői értékeléseket, amikor megítélik egy bank stabilitását és hitelezési helyzetét − jelentette be az olasz bankszövetség (ABI) elnöke, Giuseppe Mussari a múlt héten, az ABI vezetésének milánói tanácskozása után. A bankszövetség az olasz jegybankhoz, az Európai Központi Bankhoz és az Európai Bankhatósághoz (EBA) fordul majd kérésével − számolt be az olasz ASCA hírügynökség. A döntés mögött természetesen az áll, hogy a Moody\'s Investors Service leminősített 26 olasz bankot (Napi Gazdaság, 2012. május 15). Ez nem volt váratlan, hiszen a Moody\'s még az év elején közölte, hogy az eurózóna adósságválsága miatt felülvizsgálat alá vesz 114 európai bankot, emellett eggyel lejjebb, A3-ra vitte le az olasz szuverén adósságok besorolását, márpedig az ilyet mindig az adott ország bankjainak leminősítése követi. A felháborodást inkább az váltotta ki, hogy egyrészt a Moody\'s némelyik olasz hitelintézet osztályzatát egyszerre négy fokozattal is lerontotta − a legnagyobbakét azért jellemzően csak eggyel −, másrészt az, hogy indoklásában épp annak a szigorú reformcsomagnak a rövid távon várható negatívumaira hivatkozott, amelyet ő maga is elvárt a kormánytól. (Az olasz tőzsdefelügyelet, a Consob ez utóbbi miatt kérte fel a Moody\'st, magyarázza meg a lépését.)
Az olasz tiltakozást valószínűleg továbbiak is követik, ahogy a Moody\'s a következő napokban-hetekben sorra közzéteszi majd az egyes országok bankjainak újraminősítését − eddig a spanyolokra mondták ki a verdiktet, bár végül az előre jelzett 21-nél kevesebb, \"csupán\" 16 bankra. Európai banki vezetők ennek okán is közben újra azzal próbálkoznak, hogy csökkenteni lehessen a három nagy hitelminősítő − a Moody\'s mellett a Standard & Poor\'s és a Fitch − szavainak súlyát. Múlt szerdán Frankfurtban tanácskozott mintegy húsz európai bank pénzügyi igazgatója arról, miként lehetne változtatni a hitelminősítők és a befektetők közti kommunikáción, illetve javítani a besorolások minőségén (Napi Gazdaság, 2012. május 17.), az Európai Unió illetékesei pedig a meglevő két szabályozó után egy harmadikat is be akarnak vezetni a szektorban.
A készülő uniós törvénytervezet szerint a felhasználóknak − például a pénzpiaci alapoknak vagy a nyugdíjalapoknak − néhány évente váltogatni kellene, hogy melyik hitelminősítő osztályzatát veszik alapul befektetéseik meghatározásánál. Ez ellen azonban épp a felhasználók lobbiznak, arra hivatkozva, hogy nincs elég olyan minősítő szervezet, amelyik kellő globális tapasztalattal rendelkezne. Olyan javaslat is érkezett, hogy a hitelminősítők csak nyilvánosan hozzáférhető információkat használhassanak − ez elősegítené a kisebbek megizmosodását, így a versenyt és a rotáció lehetőségét is. A Standard & Poor\'s, a Moody\'s és a Fitch érzékeny információkhoz is hozzájut − mondta egy a frankfurti tanácskozásról beszámoló banki forrás a Financial Timesnak −, a jövőben talán jobb lenne egy \"egységcsomagot\" kialakítani a minősítőknek. A nagyok most megkapják az auditori jelentéseket, a hitelezés részleteit, az eszközök értékelését − írta a Reuters −, olyan dolgokat, amelyekhez egy kisebb konkurens eleinte nem feltétlenül tud hozzáférni.
