Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Nem fukarkodtak a dicséretekkel a Valutaalap szakértői az olasz gazdaságról szóló éves jelentésben, bár szinte minden pozitív megállapítás mellé került egy figyelmeztetés is. Összességében mintha a piacoknak is üzenni akart volna az IMF, hogy adjanak időt a szakértői kormánynak a dolgok rendbetételére: Olaszország a helyes úton jár − mondta a jelentést ismertetve Reza Moghadam, a Valutaalap európai részlegének vezetője Rómában −, a kormány intézkedései a múlt év végi állapotokhoz képest figyelemre méltó stabilitást teremtettek. Úgy látja, hogy Mario Monti olasz kormányfő elsőként kezdte afelé terelni az európai vezetőket, hogy növekedés is kell a fiskális megszorítások mellé.
Ezzel együtt Olaszországnak számolnia kell azzal, hogy olyan recesszióba süllyedhet, amely kockáztatja hiánycsökkentési céljait: a GDP 1,9 százalékkal csökkenhet idén (az első negyedév mínusz 0,8 százalék volt), majd 2013 elején indulhat némi fellendülés az exportnak és a beruházásoknak köszönhetően. Az infláció csak fokozatosan mérséklődik, mert bár a kereslet gyenge marad, a magasabb adók emelik az árakat (a Monti-kormány első intézkedései között áfát emelt). A pénzügyi feszültségek ismét emelhetik az olasz kötvényhozamokat, lassíthatják a gazdaságot. Ha Róma lassan halad a reformokkal − az IMF különösen a munkaerő-piaciak mielőbbi bevezetését sürgeti −, az ronthatja a büdzsé helyzetét. Ezzel együtt jelenleg nincs szükség több fiskális kiigazításra, a 2012−2013-ra kitűzött célokat az IMF teljes mértékben támogatja − erősítette meg Moghadam. (A GDP-arányos áht-hiány a Monti-csomag szerint jövőre 0,5 százalék lesz − a novemberben leköszönt Berlusconi-kormány 0,1 százalékot célzott meg, de nem volt világos, hogyan érné el.) A büdzsé elsődleges többlete jövőre a GDP 4 százaléka fölé kerülhet, ami a legjobb arány az eurózónában.
Hangsúlyos a jelentésben, hogy az olasz bankok továbbra is élvezik kiterjedt és stabil lakossági hálózatuk előnyeit, hagyományos műkődési modelljüknek köszönhetően kevéssé voltak kitéve a kockázatos eszközöknek. Ráadásul nagyobb kormányzati támogatás nélkül átvészelték a pénzügyi krízist és erősítették tőkehelyzetüket, ám így is nyomás alatt vannak a gazdasági kilátások, illetve az adóssághelyzet miatt. A rossz hitelek aránya − beleértve az átütemezetteket − 11 százalékra nőtt 2011-ben a válság előtti kevesebb mint 6 százalékról, a céltartalékok aránya viszont a válság előtti szint alá süllyedt. Emiatt is fontos az IMF szerint, hogy az olasz jegybank tőkemegfelelési mutatójuk emelésére ösztönözze a hitelintézeteket, méghozzá úgy, hogy azt ne a hitelezés visszafogásával, hanem részvénykibocsátással vagy eszközeik eladásával érjék el.
