Inflációs riadó! − ezzel a címmel jelent meg pénteken a legnagyobb példányszámú német napilap, a Bild, azzal az alcímmel kiegészítve, hogy a Bundesbank felpuhítja az eurót. A bulvárlap aznap írta mindezt, amikor a szövetségi statisztikai hivatal közzétette friss inflációs adatát: eszerint áprilisban év/év alapon 2,1 százalékkal emelkedtek a fogyasztói árak Németországban. Ez igazán nem nevezhető riasztónak, de tény, hogy a német mutató már 15. hónapja van az Európai Központi Bank (ECB) által az eurózóna számára kívánatosnak tartott \"valamivel 2 százalék alatti\" szintnél (az egész valutaövezetben 2,6 százalékos volt az áprilisi infláció).
A riadót inkább azért fújhatta a Bild, mert a múlt héten több olyan nyilatkozat is napvilágot látott a német vezetés részéről, hogy el lehetne fogadni egy kicsit magasabb inflációt is. A pénzügyminiszter, Wolfgang Schäuble a hét elején óvatosan támogatta a béremelési elképzeléseket − az ennek nyomán erősödő fogyasztás az eurózóna bajban levő országainak növekedését is segíthetné −, csütörtökön pedig állást foglalt amellett, hogy akár 3 százalékig is gond nélkül elmehetne az áremelkedés. Amíg a két-három százalékos sávon belül maradunk − mondta a Reuters szerint egy sajtóértekezleten −, addig még mindig egy elfogadható szinten vagyunk, még ha nem is két százalék alatt. A hét elején a Bundesbank is úgy fogalmazott jelentésében, hogy a német infláció valószínűleg az átlagosnál gyorsabban emelkedik a következő időszakban − ezt a német sajtóban sokan úgy értelmezték, hogy a jegybank hajlandó rugalmasabb álláspontra helyezkedni e kérdésben.
Az infláció Németországban történelmi okokból a legfenyegetőbb mumusok közé tartozik − a húszas-harmincas évek hiperinflációja nagyban hozzájárult a nácik előretöréséhez −, ez is magyarázza a heves visszhangot, meg talán azt is, hogy ugyancsak pénteken maga Jens Weidmann, a Bundesbank elnöke igyekezett helyükre tenni a dolgokat. A jegybank feje abszurd vitának nevezte az inflációról folytatott diskurzust a Süddeutsche Zeitungnak adott interjújában, hangsúlyozva: a mandátumuk arról szól, hogy az átlagos inflációt két százalék alatt tartsák az eurózónában. Egyes esetekben ez jelentheti azt, hogy a német infláció az átlag fölött alakul − tette hozzá −, feltéve, hogy az eurózóna más országaiban alatta van. Az árak elengedése ellen szólt pénteken a német parlamentben Guido Westerwelle külügyminiszter is: véget akarunk vetni az adósságcsinálásnak Németországban, a szövetségi tartományokban, Európában, miután meggyőződésünk szerint a pénznyomtatás nem lehet válasz a mai gondokra. Az csak leértékelődéshez és inflációhoz vezet, márpedig a kormány egyik fő célja a pénz stabilitásának megőrzése.
