Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az elnökválasztás körüli felfokozott hangulatban tegnap piaci pletykák terjedtek a francia szuverén adósság leminősítéséről. Bár ezt kormányzati körökben azonnal cáfolták és az egyik hitelminősítő, a Fitch Ratings is megerősítette az ország elsőrendű besorolását, a piaci türelem érezhetően fogy Franciaország iránt. A tegnapi kötvényaukció sikeres volt Párizsban, kétszeres lefedettség mellett adtak el 3, 4 és 5 éves papírokat 7,8 milliárd euró értékben. Elemzők szerint a nagy érdeklődés a hozamoknak szólt, Párizs ugyanis egyre nagyobb kockázati felárat fizet adóssága után. Ennek egyik oka, hogy Franciaország helyzete gazdaságszerkezeti értelemben is sajátos Európában. A centrumszerep automatikusan kölcsönöz bizalmat a francia államnak, ám ezt a fundamentumok kevésbé támasztják alá. A Financial Times (FT) egyik publicistája szerint a franciák történelmi jelentőségük miatt rendelkeznek elsőrendű adósminősítéssel, ám ha az osztályzati skálát most találnák fel, valószínűtlen, hogy e csoportba kerülnének.
Idén januárban az S&P a francia bankok sérülékenysége miatt megvonta az ország tripla A minősítését, és hiába derült ki utóbb, hogy a kockázatszámításba hiba csúszott, éppen a fundamentumokra hivatkozva azt végül nem vonták vissza. Április elején a Moody\'s jelezte, hogy a francia szuverén osztályzatnál tartja a februártól érvényes negatív kilátást, így 12−18 hónap múlva jöhet a felülvizsgálat
A választás tétje az lehet, hogy az elnök melyik szomszédjával kerül egy csónakba: az európai pénzügyi rendszer tetemes költségeit fedező, de a reformban leginkább érdekelt németekkel, vagy a pénzügyi mentőövvel vízre bocsátott dél-európaiakkal. Egyelőre Franciaországnak mindkét csónakban fenntartanak egy helyet, pedig egyszerre kettőben evezni nem lehet. Az idő nem a franciáknak dolgozik: a befektetők már megégették magukat a görög és a portugál történetben, és most próbálják a várható spanyol veszteségeiket minimalizálni, így nemcsak a problémás, hanem a problémásnak tűnő országokat is könnyen pellengérre állíthatják.
Franciaországtól már most is sokan távolságot tartanak: a Bank of France adatai szerint tavaly 65 százalékra esett a nemzetközi befektetők aránya a francia kötvénytulajdonosok között a 2010-es 71 százalékról. A Bank of America-Merrill Lynch befektetői felmérése is azt jelezte, hogy nőtt az aggodalom: a márciusi 50 százalékról 62 százalékra nőtt azok aránya, akik szerint az idén Spanyolország szolgálhat negatív meglepetéssel, míg 56 százalék gondolta úgy, hogy tavasszal Franciaországot \"találja meg\" a befektetői pánik.
A hosszú oldali francia hozamokon látszik, hogy a befektetők nem kezelik Németországhoz hasonlóan menedékként az országot. Amíg egy éve szűk 36 bázispont volt a tízéves német és francia hozamok közti különbség, ez őszre 200 bázispont fölé szélesedett, és bár az ECB rendkívüli pénzpumpája enyhítette a nyomást, alapvetően nem fordult meg a folyamat, sőt továbbra is 130 bázispont a differencia. A részvénypiacokon is lemaradtak a franciák, az FT felmérése szerint a 2009. márciusi globális mélyponthoz képest a párizsi CAC−40 csupán 31 százalékot \"jött vissza\", míg a nemzetközi merítésű S&P−500 több mint 100 százalékot emelkedett.
Jelenleg nincs veszélyzónában az ország, hiszen az eddigi tapasztalatok szerint a befektetői tolerancia az 500 bázispontos hozamspreadnél és 7 százalékos hosszú hozamoknál ér véget, ettől pedig messze van a 3,5 százalékos francia hozamszint, ám ha a régi-új államfőnek nem sikerül hiteles programmal a mostani 90 százalékos GDP-arányos adósságrátán és az öt százalék fölötti áht-hiányon változtatnia, akkor a hitelminősítők lépni fognak. Ekkor pedig a francia hozamok közelebb kerülhetnek az olaszhoz, mint a némethez.
