Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az Európai Központi Bank (ECB) a húsvét miatt egy nappal előbbre hozta kamatdöntő ülését, és mint arra számítani lehetett, nem nyúlt az 1 százalékos alaprátához, sem pedig az ettől 75 bázispontos távolságban lévő betéti, illetve hitelkamatlábakhoz. A döntést követő sajtótájékoztatón Mario Draghi ECB-elnök annyit árult el, hogy egyhangú döntés született. A volt olasz jegybankelnök szerint a két LTRO − az európai jegybank összesen ezermilliárd eurós likviditásbővítő refinanszírozási tenderei − hatását még korai lenne értékelni, és egyelőre a gazdasági növekedésre lefelé, az inflációra pedig fölfelé ható kockázatok érvényesülnek. A jegybank 2 százalékos célját ezért 2013 előtt nem éri el a pénzromlás üteme. Draghi most többet nem akart mondani az inflációról, amivel kapcsolatban élénk újságírói kérdések jöttek.
Az ECB elnöke a múlt hónaphoz hasonlóan most is burkoltan üzent Jens Weidmann-nak, a Bundesbank elnökének, aki korábban inflációs aggodalmainak adott hangot és sürgette a \"kilépési stratégia\" megkezdését. Draghi szerint ez még túl korai lenne. Először a jegybanki lépések hatását kell közelebbről megvizsgálni, utána lehet dönteni a folytatásról − mondta. A növekedést veszélyeztető kockázatok között a magas munkanélküliséget és a banki mérlegfőösszegek leépülését említette, hozzátéve, a recesszió elkerüléséhez globális élénkülésre is szükség lesz. Az LTRO-val kapcsolatban Draghi megjegyezte, egyelőre annyi látszik, hogy a bankrendszer összeomlását sikerült megakadályozni az extra forrással, de mint arra elemzők felhívták a figyelmet, az európai jegybank az első negyedév végére ellőtte a puskapora javát. A múlt hónapban a döntéshozók siettek is leszögezni, egyelőre nem terveznek harmadik kört.
Az eurózóna reálgazdasága szempontjából az utóbbi hetek hírei nem adnak okot túl sok örömre, mind a feldolgozóipari konjunktúra, mind pedig a foglalkoztatási mutatók elmaradtak a várakozásoktól, ráadásul külön nehézséget okoz az ECB-nek, hogy teljesen más gazdasági pályán mozognak az északi centrumországok és a déli periféria. Az ECB célja éppen az, hogy növekvő inflációs kockázatok mellett is képes legyen életet lehelni a gazdaságba, ám erre egyre kisebb az esély. A későbbiekben ezért sokkal inkább a gazdasági fundamentumok, mint a jegybanki jelzések válhatnak a piac számára meghatározóvá − egyben azt is jelentené, hogy vége a \"minél rosszabb, annál jobb\" időszaknak, amikor a negatív hírek a jegybanki vállalások növekedésén keresztül löketet adtak a piacnak. A monetáris reagálás gyengülésével a piacoknak a rossz hír most már valóban a rosszat fogja jelenteni. A fundamentumokkal kapcsolatos hírekből nem lesz hiány a második negyedévben: hamarosan kezdődik az első negyedéves vállalati gyorsjelentési szezon, de fontos, hogyan alakul az inflációs pálya, és a munkaerő-piaci folyamatokra is nagy figyelem irányulhat az Atlanti-óceán mindkét oldalán.
Az ECB erejét az is gyengítheti, hogy élesednek az ellentétek a tagállami monetáris intézetek között, ami előreláthatólag − ha nem lesz érezhető reálgazdasági javulás − csak fokozódni fog. Tegnap jelentette be például az osztrák jegybank, hogy a Bundesbankhoz hasonlóan nem fogad el fedezetként olyan bankok által kibocsátott értékpapírt, amelyet az EFSF-ből támogatott tagállami garanciával láttak el.
