Az elemzők meglepetésére emelkedett az Ifo-index márciusban, a javulás azonban koránt sem olyan lendületes, mint a megelőző hónapokban. A vezető német konjunktúraindex a februári 109,7 pontról 109,8 pontra emelkedett; ez tavaly július óta a legmagasabb szint, és az elemzők arra számítottak, hogy 109,5 pontra esik vissza a mutató. A jelenlegi helyzet megítélésére adott válaszokból az előző hónapokhoz képest változatlanul 117,4 pont jött ki, a jövőre vonatkozó várakozások mutatója pedig 102,4 pontról 102,7 pontra javult. Az öt hónapja tartó hangulatjavulás dinamikájának lassulásáért egyértelműen az olajár-emelkedés, valamint az eurózóna és a német cégek exportpiacai közül egyre nagyobb részt kihasító feltörekvő országok belső keresletének szűkülése áll. Bár az Ifo szerint a német kiskereskedők a többi szektorhoz képest optimistábbá váltak, a német fogyasztás hagyományosan nem tudja pótolni a külföldön kieső keresletet.
Kai Carstensen, az Ifo közgazdásza szerint továbbra is rontja a német gazdaság helyzetét, hogy az Európai Központi Bank 1 százalékos kamatszintje immár túl alacsony Németországnak, miközben az eurózóna több részének éppen megfelelő. A Németországban nagy szereppel bíró inflációs félelmek erősítése mellett ez − a 2007−2008-as válság idejéhez hasonlóan − komoly tőkekiáramlást okozhat, ami hátrányos a német cégek üzleti ciklusának. A múlt héten közzétett márciusi beszerzésimenedzser-indexek mindenesetre már zsugorodást jeleztek a feldolgozóiparban, ami arra utal, hogy az első negyedbeli GDP-bővülés nagyon mérsékelt lehet.
