Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Andalúziai győzelmével lélegzetvételnyi időhöz juthat a spanyol néppárt néhány nappal az új költségvetés bemutatása előtt. A legnépesebb és egyben legszegényebb, elsősorban turizmusból és mezőgazdaságból élő spanyol autonóm régió a szocialisták utolsó bástyája volt. A választás után viszont már a 17 régióból 12-t Mariano Rajoy miniszterelnök pártja irányít; ez azért is fontos lehet, mert a spanyol államadósság nagyjából harmadát a régiók hozták össze (vasárnap volt a választás az északi Asztrúriában is, itt azonban egyik nagy párt sem szerzett egyértelmű többséget). A spanyol kormánynak szüksége is lehet a támogatásra, hiszen csütörtökön a tervezett kiadáscsökkenések és munkaerő-piaci reformok miatt − 2010 novembere óta először − általános sztrájk lesz az országban.
Az európai partnerek viszont a belső tiltakozás fényében sem elnézőek, és ragaszkodnak ahhoz, hogy Spanyolország kíméletlenül végrehajtsa az előírt brutális megszorításokat. Olli Rehn, az EU gazdasági biztosa az európai gazdasági vezetők hétvégi találkozóján leszögezte, hogy a március elején kialkudott deficitcélok elérése jelenthet megoldást a helyzetre. Ezek szerint a tavalyi 8,5 százalékról két év alatt 3 százalék alá kellene letornászni a spanyol GDP-arányos hiányt. A piacok felől is nő a nyomás, hiszen a tízéves spanyol kötvények hozama újra 5,5 százalék fölé emelkedett. Ennek oka azonban nem olyan egyértelmű: Rehn szerint kizárólag a spanyol kormány deficittel szembeni puhasága miatt ingott meg a bizalom, elemzők szerint azonban ennél összetettebb a kép. A spanyol gazdaságban ugyanis hatalmas a magánszektor eladósodottsága, és a legtöbb közgazdász szerint ha a hitelállomány leépülésével párhuzamosan a kormány is megszorításokba kezd, az a recesszió elmélyülésével jár − ami az adósságszolgálat esélyeit is rontja.
