Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ijesztő piaci fejlemények közepette folytatta tegnap Mario Monti olasz miniszterelnök-jelölt a szakértői kormánya felállítását megelőző egyeztetéseket a pártok, illetve a szociális partnerek képviselőivel. A Silvio Berlusconi távozását köszöntő eufória helyét megint a bizonytalanságtól való félelem vette át, így a tízéves olasz kötvények hozama kis időre ismét a kritikus 7 százalék fölé került (és nem sokkal húzódott vissza). A németekéhez mért hozamkülönbözet 530 pont fölött is megfordult − pénteken még úgy tűnt, meg tud kapaszkodni az 500-as lélektani határ alatt −, s ami igazán kellemetlen: az olasz csődkockázatot mutató cds-felár 41 ponttal 603 pontos történelmi rekordra szökött fel.
Pedig a kormányalakítási folyamat ígéretesen alakult − noha természetesen nem maradt el az olasz politikában szokásos huzavona −, a nap végére mind a baloldali ellenzék fő ereje, a PD, mind a bukott miniszterelnök pártja, a PdL támogatásáról biztosította Montit. Azt viszont nem sikerült elérnie a független közgazdásznak, hogy politikusok is részt vegyenek kormányában − vállalva ezzel a felelősséget a várható népszerűtlen intézkedésekért −, és azzal is szembe kell néznie, hogy Berlusconi még mindig azt hangoztatja: nem áll szándékában kivonulni a politika frontvonalából. A miniszterek listája lapzártánk után már ismertté válhatott − bár sokan ma délelőttre várták −, a PdL köreiből kiszivárgott hírek alapján az olasz sajtó egy része azt valószínűsítette, hogy Monti átmenetileg maga tölti majd be a gazdasági miniszteri posztot. Ha nem keletkeznek újabb akadályok, akkor a parlament pénteken bizalmat szavazhat a szakértői kormánynak.
