Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Korán nyugodtak meg azok, akik Silvio Berlusconi kedd esti bejelentése után úgy érezték, az olasz kormányfő közelgő lemondásával elhárult a veszélye annak, hogy Olaszország is bedőlhet, magával rántva az eurózónát, de akár az egész Európai Uniót, vele pedig a világot is. Tegnap reggelre hamar nyilvánvalóvá vált, hogy még nincs vége az olasz belpolitikai válságnak, nem látni, ki és mikor veszi kézbe a kormányzást, elindítva a piacok lecsillapításához szükséges reformokat. Rátett erre egy lapáttal, hogy amint attól már tartani lehetett (Napi Gazdaság, 2011. november 9.), a brit LCH Clearnet klíringház emelte az olasz államkötvények fedezeti követelményeit (később csatlakozott ehhez a hasonló olasz intézmény is). A változás mától lesz hatással, de már a puszta hírére is elvesztettek minden féket az olasz állampapírok: a tízéves kötvény hozama megjárta a 7,50 százalékot − korábban minden elemzés arra figyelmeztetett, hogy 7 százalék fölött már nincs remény. Azon a szinten már el kell indulni a mentő csomagokért az EU és az IMF vezetéséhez − legalábbis az eddigi példákból ez következne, de az 1900 milliárd eurós adóssággal Olaszország, az eurózóna harmadik legnagyobb gazdasága már túl van azon a nagyságrenden, hogy a ma rendelkezésre álló eszközökkel meg lehessen menteni. Az irányadó német kötvényhez mért spread 575 pontig is eljutott − néhény napja még a 400 pontos határ elérésétől rettegtek −, onnan kanyarodott vissza, miután az Európai Központi Bank (ECB) elkezdett agresszíven vásárolni.
Az olasz állampapíroktól manapság mindenki szabadulna, miközben a kincstárnak a tervek szerint ma kell bejelentenie, hogy mekkora kibocsátást tervez a jövő heti kötvényaukción. Idén Rómának még összesen mintegy 52,8 milliárd euró értékben kell megújítania kötvényeket és kincstárjegyeket, ebből nagyjából 6 milliárdnyi van külföldi kézben. Az igazi próbatétel február−márciusban érkezhet el, amikor mintegy 36, illetve 44 milliárd euró értékben járnak le különféle, zömmel ugyancsak belföldi kézben levő papírok − addigra azonban meg kell oldódnia az olasz politikai krízisnek.
Ha a tegnap legvalószínűbbnek tűnő forgatókönyv valósul meg, akkor Berlusconi a jövő héten lemond, miután elfogadják a lóhalálában véglegesített, az unió által elvárt reformokkal kiegészített költségvetési törvényt. Ezt követően kiírhatják az előrehozott választásokat és februárban már meg is ejthetik a voksolást. Az ellenzék két nagy pártja azonban inkább egyfajta egységkormány gyors felállítását szeretné, akár szakértői vezetéssel, egyebek közt az elhúzódó bizonytalanság pusztításaitól tartva. Az irányítást egyre határozottabban kézbe vevő államfő, a 82 éves Giorgio Napolitano − amúgy a hajdani olasz kommunista párt egyik vezetője − tegnap délután a folyamatos egyeztetések után leszögezte: a mostani törvényhozás vagy rövid időn belül kiállít egy kormányt, amely bizalmat tud szerezni a szükséges döntésekhez, vagy feloszlatja a parlamentet és a lehető leggyorsabban megtartják a választásokat. Afelől ne legyen senkinek kétsége, hogy Berlusconi csakugyan lemond a költségvetési törvény elfogadása után − próbálta eloszlatni az államfő azokat a piacokon is terjedő aggályokat, hogy a kormányfő csak időt akart nyerni távozása bejelentésével.
