Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Silvio Berlusconi lemond a miniszterelnökségről a költségvetési törvény elfogadása után - ezt maga a kormányfő jelentette be lapzártánk előtt, miután Giorgio Napolitano államfővel áttekintette a tegnapi képviselőházi szavazás után kialakult helyzetet. A parlament 630 tagú alsóházában 308-an szavaztak igennel − egy tartózkodás mellett − a formailag a zárszámadási törvényről, valójában a kormányfő támogatottságáról szóló szavazáson. Az ellenzék 321 fővel volt jelen, de nem vett részt a voksolásban. Az eredmény bejelentését követően az ellenzéki pártok vezetői kórusban követelték Silvio Berlusconi lemondását - amire a kormányfő először elutasítással reagált.
A 75 éves Berlusconinak nem okvetlenül kellett volna beleszaladnia a képviselőházi pofonba: koalíciós partnere, az Északi Liga vezetője, Umberto Bossi néhány órával korábban arra kérte fel, hogy álljon félre, engedje át a kormányzást már kijelölt utódjának, Angelino Alfano volt igazságügy-miniszternek.
A piacok mindenesetre egyértelműen megüzenték, mit várnak: az olasz állampapírok már eleve katasztrofálisan kezdték a napot, a tízéves kötvények hozama 6,74 százalékig, a németekével szembeni spread 495,8 pontig szaladt el − ezek olyan magasságok, ahol már nagyon vészes közelségbe kerül a finanszírozhatatlanság. Ilyen spread mellett 8,7 milliárd euróval növekszenek az államháztartás kiadásai − hangsúlyozta a Rainews szerint Emma Marcegaglia, a legnagyobb munkáltatói szövetség, a Confindustria vezetője −, ami sokáig nem tartható. A spread a szavazás előtt visszatért 480 pont alá, utána azonban, a bizonytalanság láttán, elszabadult a pokol: záráskor - amikor még nem lehetett tudni, hogy dönt a kormányfő - a spread 497 ponton állapodott meg, a hozamok 6,77 százalékon álltak.
Valós a kockázata annak, hogy Olaszország a következő napokban nem fog forráshoz jutni a piacokról − riogatott a szavazás után a legnagyobb ellenzéki erő, a Demokrata Párt vezetője, Pierluigi Bersani. Idén Rómának már nincs túl nagy hitelszükséglete, de jövő február−márciusban akkora összegek járnak le a ma 1900 milliárd euró körül járó olasz államadósságból, amit nehéz lesz finanszírozni egy szétesett vezetés mellett. Berlusconi távozási ígérete talán fellélegzést hozhat, kérdés, milyen gyorsan sikerül elhitetni, hogy megnyugtatóan stabil kézbe kerülhet a kormányzás, illetve a reformok sorsa. A piacok legjobban egy szakértői kormánynak örülnének − a kilencvenes években ezek többször is kihúzták a gödörből Olaszországot, általában a jegybankból érkezett vezetőkkel −, ám az olasz pártok többsége eddigi nyilatkozataik szerint nem támogatná ezt a megoldást.
