Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Lemond vagy nem mond le − ez a kérdés tartotta izgalomban tegnap délelőtt az európai piacokat. A kérdés alanya Silvio Berlusconi olasz kormányfő volt, a távozásáról, illetve maradásáról érkező hírek látványosan megrángatták a milánói tőzsdeindexeket és az olasz kötvényhozamokat. Az állampapírok eleve veszélyesen kezdték a hetet, miután a G20-csúcson Olaszország leszerepelt: a tízéves kötvények hozama 6,68 százalékra szökött fel, a németekéhez mért különbség (spread) elérte a 491 pontot − mindkettő rekord az eurókorszak történetében. (Az olasz hozamok már mintegy 100 bázisponttal magasabbak, mint az ugyancsak a válságövezetbe sorolt Spanyolország papírjaié.).
Nem sokkal később a hozamszint lement 6,58 százalékra, a spread 473 pontra, miután Berlusconi egyik leghűségesebb támogatója, Giulio Ferrara, az Il Foglio főszerkesztője azt közölte az újság honlapján, hogy a kormányfő lemondása órák, esetleg percek kérdése. Utána viszont megindultak a cáfolatok, maga a miniszterelnök a Facebook-oldalán közölte, hogy a távozásáról szóló hírek alaptalanok, majd a Libero című napilapnak telefonálva bejelentette: kedden bizalmi szavazásra bocsátja a képviselőházban azt az Európai Unió, illetve az Európai Központi Bank (ECB) vezetésének küldött levelet, amelyben a kormány összefoglalta reformterveit. Látni akarom, ki árul el − tette hozzá drámaian Berlusconi, miután szembesült azzal, hogy többen is elhagyták pártja frakcióját. A 75 éves kormányfő a legutóbbi, a tavalyi zárszámadás elfogadásáról szóló bizalmi szavazást szűken nyerte meg a parlament alsóházában, de mostani ciklusában már több mint ötven ilyen próbát túlélt.
Azt azonban tudnia kell Berlusconinak, hogy a piacok addig nem szállnak le országáról, amíg ő a kormányfő; nemcsak számtalan botránya, büntetőügye miatt, hanem azért is, mert amíg ezekkel, illetve a politikai alkukkal volt elfoglalva, lényegében semmit nem tett az államháztartás rendbehozataláért. A GDP 120 százalékához közelítő adósság finanszírozása egyre nehezebb − még akkor is, ha ennek többsége belföldi −, és az ECB kormányzótanácsának tagja, Yves Mersch már kilátásba helyezte: abba is hagyhatják az olasz papírok vételét, ha Róma nem halad a reformokkal. Az augusztusban kezdett ECB-vásárlások nélkül már hamarabb elszállhattak volna a hozamok − bár lehet, hogy az akció kontraproduktív volt, hiszen a kormány így annak a tudatában halogathatta a cselekvést, hogy nagy baj esetén úgyis megérkezik a segítség Frankfurtból. November első hetében, az új elnök, Mario Draghi hivatalba lépése után, az ECB 9,5 milliárd euró értékben vásárolt állampapírokat a másodlagos piacon - országonkénti bontást nem közöltek - , szemben az előző heti 4 milliárddal.
