Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A monetáris politika hatékony eszköz tud lenni, de nem általános gyógyír mindazokra a problémákra, amelyekkel manapság az USA gazdasága szembenéz − jelentette ki legutóbbi kongresszusi meghallgatásán Ben Bernanke, a Federal Reserve (Fed) elnöke. Az USA jegybankjának szerepét betöltő intézmény vezetője azt is kifejtette, milyen költségvetési politika kellene a gondok leküzdéséhez: olyan, amelyik egyszerre ad lökést a gazdaságnak most és tesz lehetővé deficitcsökkentést a későbbiekben, e mellé szükség volna egy a mainál jóval agresszívabb és koherensebb lakáspolitikára, valamint a tartós munkanélküliség elleni koncentrált támadásra is. A Fed-elnök brit kollégája, Mervyn King másképp fogalmazta meg a jegybank lehetőségeit: a monetáris politikának megvan az a képessége, hogy nagyon gyorsan meg tud változni, ez nagy különbség a fiskálishoz képest − idézte a Bank of England (BoE) kormányzójának szavait a The Wall Street Journal. A BoE a maga részéről új meg új kötvényvásárlási programokkal próbál élénkíteni, miközben a brit kormány szorosra húzza a költségvetést. Arra is volt mostanában példa, hogy a jegybanki vezetők konkrétan beavatkoznak a fiskális politikába: az Európai Központi Bank (ECB) augusztus elején egy kormányzati megszorító csomaghoz kötötte, hogy elkezdje vásárolni az akkor már elszálló olasz kötvényeket.
Az ilyesfajta beavatkozás vissza is üthet − az ECB fellépését például politikai beavatkozásként tüntették fel Rómában, s erre hivatkozva nem fogadtak el szükséges reformlépéseket −, de még ha minden jól megy, akkor is sokan kérdezik: nem vár a világ túl sokat a jegybankoktól? A világ központi bankjainak ma csaknem lehetetlen feladatot kell teljesíteniük − figyelmeztetett Claudio Borio, a BIS vezető közgazdásza −, mert miközben a befektetők és a politikusok egyre többet várnak tőlük, a jegybankárok még csak keresik az új eszközöket. A válság előtt a megbecsültségük az egekben volt, hiszen egyszerre biztosították az alacsony inflációt és a növekedést, de mára kiderült, hogy túlságosan elfoglalta őket az árstabilitás biztosítása a fiskális stabilitás rovására. Borio szerint túlbecsülték a rövid távú kamatok gazdaságra gyakorolt hatását, emellett azt hitték, lehet úgy alakítani a monetáris politikát, hogy csak a saját országukra figyelnek. A \"bankok bankjának\" közgazdásza lényegében mindennek az ellenkezőjét tartaná kívánatosnak, külön kiemelve, hogy a rövid távú kamatok alacsonyan tartása − akár a mennyiségi lazítás révén − nem oldhatja meg a világ mai bajait. Ami működhet egy \"normális recesszió\" idején, az nem működik az adósságválság miatti hanyatlásnál.
A következő években a jegybanki függetlenség valószínűleg erősödő nyomás alá kerül − figyelmeztet Borio −, mert egyre inkább azt várják tőlük, hogy mutassák meg: képesek menedzselni a gazdaságot, helyreállítani a teljes foglalkoztatottságot, biztosítani az erős növekedést és megőrizni az árstabilitást. Mindennek egy központi bank nem tud megfelelni; ha úgy tesz, mintha képes lenne rá, akkor a hitelességét és a közvélemény támogatását kockáztatja − teszi hozzá a közgazdász. Az ő véleményére pedig érdemes figyelni: mint a Financial Times emlékeztetett rá, Borio egy ugyancsak a BIS-nek dolgozó szerzőtársával együtt nyolc évvel ezelőtt arra mutatott rá egy akkor lényegében ignorált tanulmányában, hogy a világ pénzügyi rendszere kezd ellenőrizhetetlenné válni a komplex hitelezési rendszerek túlzásai miatt.
