Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Nincs semmi olyan fejlemény, amely Olaszországra és az európai pénzügyi stabilitási alapra (EFSF) vonatkozna − ezzel a diplomatikus kijelentéssel intézte el az unió gazdasági ügyekért felelős biztosának szóvivője azokat a sajtóértesüléseket, melyek szerint az Európai Unió illetékesei már tanulmányozzák, miként lehet majd aktiválni az EFSF-t Olaszország javára is. A hírt a francia AFP tette közzé, nem sokkal a tegnap délután 6-kor kezdődött kormányülés előtt, amelyen Silvio Berlusconinak eleget kellett tennie azon vasárnapi ígéretének, hogy azonnali reformokkal javítja országa egyre fenyegetőbb helyzetét.
Berlusconi, illetve a kormánypárti politikusok tegnap eleinte a Merkel−Sarkozy páros támadásaként próbálták beállítani az EU-csúcson Olaszországhoz intézett figyelmeztetést − ebben kétségkívül segített, hogy a netre felrakott videó szerint a sajtó is derültséggel fogadta, amikor a német kancellár és a francia elnök gúnyos mosoly kíséretében szólította fel őket a reformok felgyorsítására. Az olasz kormányfő azzal is megpróbálta személyes síkra terelni a dolgot, hogy Sarkozy azért haragszik az olaszokra, mert Mario Draghi ECB-elnöki kinevezése után Lorenzo Bini Smaghi, az ECB kormányzótanácsának állandó olasz tagja nem adta át a helyét egy francia jelöltnek. Mit csináljak vele, öljem meg? − próbálta megvilágítani Berlusconi, mennyire nem tőle függ a döntés.
Mindezekkel azonban nem lehetett elterelni a figyelmet arról, hogy az EU azt várja az olasz kormánytól, ne csak bejelentsen nagyszabású programokat, illetve megszorító csomagokat, hanem csináljon is valamit. Berlusconi most a nyugdíjreformot vette elő, mint amivel hosszabb távra rendbehozhatja az államháztartást, illetve lecsillapíthatja az európai kedélyeket, holott nyilván jól tudta, hogy első számú koalíciós partnere, az Északi Liga ebbe nem megy bele.
Az olasz költségvetés 2013-ra egyensúlyba kerül, hála a bátor intézkedéseknek − hangoztatta tegnap is Berlusconi, hozzátéve, hogy a GDP 120 százalékára rúgó adósságállományt az állami ingatlanvagyon piacra dobásával is csökkentik. A piaci kommentárok viszont azt emelték ki, hogy az olasz tízéves kötvények hozama vészesen közeledik a hat százalékhoz, ahhoz a szinthez, ahol az ECB augusztus elején elkezdett vásárlásokkal beavatkozni. Jövőre mintegy 250 milliárd eurónyi közép- és hosszú lejáratú olasz állampapírt kell refinanszírozni − figyelmeztetnek elemzők −, ami ilyen hozamszint mellett lényegében lehetetlenné teszi a költségvetés egyensúlyba hozását.
